*Rég nem jártak ebben a szobában, de pár napja
kiszellőztettek és rendbe tették. Az erkély ajtó most nyitva van, hogy
beengedje a friss éjjeli szellőt. Finoman lengedeztek a bíbor függönyök. Egy
hatalmas ágy volt a helyiség közepén, ahonnan két ajtó nyílt az egyik egy
nappaliba, amely egykoron a saját kis könyvtára volt. A másik pedig egy fürdő
helyiségbe nyílik. A szoba berendezése egyébként férfias, markáns baldachinos
ágy, sötét cseresznye színű kerettel. S ott feküdt a hím is a baldachinos ágy
sötétkék függönyei közt rejtve, a hasonló színű selyem takaróval letakarva. A
ruha, amelybe újfent felöltöztették, nem sokban tért el az előzőtől, selyem
ing, amelyen nincsenek gombok s így nem lehetett begombolni, láttatni engedték
a nyugodtan szuszogó hím néhol heges hasfalát. A takarót lerúgta magáról, a
nadrág pont illett rá, csak a komornyik volt a tudója, hogy – hogy s nem
csúszott le róla még az is, ha nincs benne madzag. Csak az altatónak volt
betudható, hogy ilyen nyugodtan aludt még a kötelékei ellenére is, annyi
mozgástere volt, hogy ha elfordult volna valamennyire, nehogy kicsavarja a
karját vagy a lábát. Hófehér haja szana-szét állt a párnán a hold fényében
kirajzolódott a kisfiús ártatlan arc. Éjjel volt, az a pillanat, amikor normális
esetben nem hordja egyik maszkját sem
mások előtt s lehet látni valamit az igazi Yzarrból.
Öntudatlanul nyögött fel olykor, igen is fájt
egy-némely sérülése, amit nem gyógyítottak be mágiával, s az altató ködén
kezdett felrémleni a valóság. Mintha lenne itt más is. Talán voltak bent nála. Aztán visszahanyatlik
a feje a párnára és tovább alszik. Kimerítette magát, pedig az nem szokása,
általában figyel arra, hogy jól ossza be az energiáit. De a düh és a sértettség,
hogy ilyen ürüggyel kell vissza térnie a szülőföldjére, elvette az eszét. S az
elé küldött osztaggal csak felhergelték, még jobban.
Egy a délutáni görcsnél is erősebb rángatja ki az
altató ködéből, élesen kiált fel fájdalmában, kábultan ejti vissza a fejét a
párnára. Érzi, hogy nincs valami rendben, lekötözték.
~Hogy segítsek így magamon?!~
Nyüszítette kétségbe esetten, a talpától egészen a
combjáig, remélhetőleg tényleg erősek azok a varrások, mert Yzarr fájdalma
kibírhatatlan volt. Most csak ő volt és a fájdalom, az altató, ami kegyetlenül
kiütötte és még most sem tisztult az agya. Meg még valami talán, dallam hangját
hallotta? Biztos csak a képzelete játszik vele. Dühösen vágta hátra a fejét a
párnájába és zihálva vette a levegőt. Tényleg nincs annyira magánál, hogy
figyelhessen a környezetére, csak azt érzi, hogy le van fogva, nem tud úgy
mozogni, mint délután. *
A lány naplójába újabb bejegyzés
került az Yzarrnál tett apró látogatása után.
~~Ettoin szerint az úrfi különböző arcait mutatja a világnak, ha sértett vagy épp bántja valami. Ezekhez nekem is volt szerencsém, és ha elijeszteni akarja velük a környezetét, akkor kijelenthetem: velem szemben sikeresek a maszkjai. Viszont amit ma éjjel láttam.. Furcsa volt. Kócos mint valami kisgyerek, akit az anyja nem gubancolt ki rendesen. Hihi… és békés…
Vajh’ miért érzem azt, hogy az elkövetkezendő napokban ezt az arcát esélyem sem lesz látni?
Ettoinnak igaza volt. Az alvó hím sokkal kezelhetőbb. De azok a kötelek! Szörnyű látvány volt, nem lepődnék meg, ha álmomban visszaköszönnének.... Biztos, hogy Ibreath Asszony az igazi anyja annak a szerencsétlennek?! ~~Hogy utolsó mondata alatt mire is gondolt pontosan a lány, az nem derült ki, mivel a bejegyzés itt véget ért.
Shyarát türelmetlen vernyákolás ébresztette, ő pedig kelletlenül kászálódott ki az ágyból. Köntöst ragadott, belebújt, majd az ajtót kaparó cicája szinte parancsoló viselkedésének engedve kilépett az ajtón. Nem tudta, mi a gond, ám megtanulta már, hogy Surra és saját indáinak sugallataira oda kell figyelnie. No igen, a testét díszítő hajnalka szálai… Azok jelen pillanatban nem jeleztek, de nem is várta tőlük. Mióta Shyre-tól elszakadt, jelei mozdulatlanok voltak, akárha az apró virágok kővé váltak volna. De a macska élt, és jelzett. Így történt, hogy Yzarr éles kiáltását Shyara hallotta meg először, és bár fáradtan és álmosan, de igenis bement a hímhez, hogy megnézze, mi a problémája, hisz gyógyítóként kötelessége volt így tenni.
Beérve egy igen csak kötelékeit feszítő, nyűglődő hímet talált, ám a lány nem tudta megállapítani, pontosan mi okozhatja a bajt. Sebláza nem volt, arról a gyógyító gondoskodott, ám éppúgy lehetett pusztán rémálma, mint egyéb fájdalma. Akárhogy is, ijesztő volt a hím vergődését nézni, így Shyara hamar kisietett a szobából.
Természetesen nem hagyta magára a hímet túl sokáig, annál azért erősebb volt a kis nőstény kötelességtudata, dehogy! Csupán mákonyért ment, mely kis mennyiségben bódultságot, az érzékek tompulását, és bizonyos esetekben képzelgéseket is okozott, ám ez utóbbi nem jelentett igazi fenyegetést a hímre, így a lány citromos-mentás vízbe keverve bátorkodott megitatni vele Yzarrt. Bízott benne, hogy a másik nem ellenkezik, bár tartott ennek ellenkezőjétől.
A nőstény nyugtató dallamot dúdolt, s halkan susogta a dal szavait, miközben megpróbálta elérni, hogy az alvó kicsit feljebb emelkedjék, s képes legyen meginni a rögtönzött gyógyszert.
Ha Yzarr hagyta magát, akkor Shyara hűvös tenyerével tartotta meg a hím tarkóját, míg az ivott. Ám mivel hosszú haja az arca elé hullt, nem valószín, hogy Yzarr felismerhette volna őt.
Ha a hím fájdalma csillapodott, Shyara fáradtan támolygott vissza a szobájába, s magában azért fohászkodott, hogy másnap ne legyen jelenése korán reggel senkinél…*
~~Ettoin szerint az úrfi különböző arcait mutatja a világnak, ha sértett vagy épp bántja valami. Ezekhez nekem is volt szerencsém, és ha elijeszteni akarja velük a környezetét, akkor kijelenthetem: velem szemben sikeresek a maszkjai. Viszont amit ma éjjel láttam.. Furcsa volt. Kócos mint valami kisgyerek, akit az anyja nem gubancolt ki rendesen. Hihi… és békés…
Vajh’ miért érzem azt, hogy az elkövetkezendő napokban ezt az arcát esélyem sem lesz látni?
Ettoinnak igaza volt. Az alvó hím sokkal kezelhetőbb. De azok a kötelek! Szörnyű látvány volt, nem lepődnék meg, ha álmomban visszaköszönnének.... Biztos, hogy Ibreath Asszony az igazi anyja annak a szerencsétlennek?! ~~Hogy utolsó mondata alatt mire is gondolt pontosan a lány, az nem derült ki, mivel a bejegyzés itt véget ért.
Shyarát türelmetlen vernyákolás ébresztette, ő pedig kelletlenül kászálódott ki az ágyból. Köntöst ragadott, belebújt, majd az ajtót kaparó cicája szinte parancsoló viselkedésének engedve kilépett az ajtón. Nem tudta, mi a gond, ám megtanulta már, hogy Surra és saját indáinak sugallataira oda kell figyelnie. No igen, a testét díszítő hajnalka szálai… Azok jelen pillanatban nem jeleztek, de nem is várta tőlük. Mióta Shyre-tól elszakadt, jelei mozdulatlanok voltak, akárha az apró virágok kővé váltak volna. De a macska élt, és jelzett. Így történt, hogy Yzarr éles kiáltását Shyara hallotta meg először, és bár fáradtan és álmosan, de igenis bement a hímhez, hogy megnézze, mi a problémája, hisz gyógyítóként kötelessége volt így tenni.
Beérve egy igen csak kötelékeit feszítő, nyűglődő hímet talált, ám a lány nem tudta megállapítani, pontosan mi okozhatja a bajt. Sebláza nem volt, arról a gyógyító gondoskodott, ám éppúgy lehetett pusztán rémálma, mint egyéb fájdalma. Akárhogy is, ijesztő volt a hím vergődését nézni, így Shyara hamar kisietett a szobából.
Természetesen nem hagyta magára a hímet túl sokáig, annál azért erősebb volt a kis nőstény kötelességtudata, dehogy! Csupán mákonyért ment, mely kis mennyiségben bódultságot, az érzékek tompulását, és bizonyos esetekben képzelgéseket is okozott, ám ez utóbbi nem jelentett igazi fenyegetést a hímre, így a lány citromos-mentás vízbe keverve bátorkodott megitatni vele Yzarrt. Bízott benne, hogy a másik nem ellenkezik, bár tartott ennek ellenkezőjétől.
A nőstény nyugtató dallamot dúdolt, s halkan susogta a dal szavait, miközben megpróbálta elérni, hogy az alvó kicsit feljebb emelkedjék, s képes legyen meginni a rögtönzött gyógyszert.
Ha Yzarr hagyta magát, akkor Shyara hűvös tenyerével tartotta meg a hím tarkóját, míg az ivott. Ám mivel hosszú haja az arca elé hullt, nem valószín, hogy Yzarr felismerhette volna őt.
Ha a hím fájdalma csillapodott, Shyara fáradtan támolygott vissza a szobájába, s magában azért fohászkodott, hogy másnap ne legyen jelenése korán reggel senkinél…*
*Öntudatlanul simult bele az apró és jól esően hűvös
tenyérbe amint megérezte a tarkóján az érintést. A tekintete előtt egy homályos
alak öltött formát, és hosszú (milyen színű?) színű hajzuhatag bontakozott ki
előtte. De az arcot nem látta, ernyedten csukta vissza a szemét, ajkát pedig
egy sóhaj hagyta el, valami lefolyt a torkán, az első kortyot nem akarta le
engedni, így félre folyt Yzarr arcán. A másodiknál már érezte, hogy ennek más
az íze, így szabad utat engedett az italnak.
Talán még egy réveteg köszönöm is elhagyta az ajkát, de nem sokat tudott
magáról.
Délben kezdett ébredezni, az éles fény bántotta a
szemét, így a bejárati ajtó felé fordított fejjel nyöszörögve nyitotta ki a
szemét. Kellett neki néhány perc, mire kitisztult a látása. Homályosan
emlékezett valami tündér félére, aki az éjjel nála járt és énekelt is. A fejét
felemelte a párnáról s úgy kutatott körbe a szobában, hátha itt van még az
éjjeli látogatója.
- Mit keres az Úrfi? – kérdezte az erkélyről belépő
komornyik, ami egyébként közös volt a szomszédos szobával.
- Én… csak… semmit… - köszörülte meg a torkát Yzarr.
Szomjas volt és étvágytalan s úgy érezte, hogy a feje szét akar robbanni. A
homlokát keresztülszelő fájdalom hirtelen jött és nem akart múlni. Az ifjú arca
hirtelen sápadt el, talán majd most eldől, hogy mi távozik a szervezetéből.
Gyomra megremegett és igyekezett kiadni magából mindent, amit tegnap megevett.
Egyedül Ettoin rátermettségének köszönhette, hogy nem terítette be az ágyat
Yzarr gyomortartalma, a komornyik ugyanis számított erre a reakcióra, és
ágytállal készült. A kötelékek annyira engedték, hogy Yzarr nehogy a saját
hányásába fulladjon bele, s így oldalra tudott fordulni.
- Tejet… - lehelte elfúló hangon miután Ettoin
megtörölte a férfi száját és amaz ernyedten ejtette vissza a párnára a fejét.
Legyengülve várta, hogy a komornyik leadja a rendelését az ajtó előtt álló
szolgák egyikének. Bízott benne, hogy az öreg addig vele marad. Yzarr követte a
tekintetével, míg Ettoin kicsit megigazította alatta a párnát.
~ Megöregedett ~
Állapította meg magában, ahogy figyelte a komornyik
arcát.
Hamarosan megkapta a kért tejet, s végre csillapíthatta vele kissé gyomra háborgását is.
Hamarosan megkapta a kért tejet, s végre csillapíthatta vele kissé gyomra háborgását is.
- Miért? Miért engedelmeskedtek neki? – nézett a
másik hímre, kereste annak tekintetét, ám választ nem kapott. Ettoin nem
mondhatta el az ifjú úrnak, hogy a kis nőstény a leendő ara, s azt sem, hogy a
titoktartásra Yzarr jövendőbelije kérte meg; az öreg nem értett a ködösítéshez,
így egyszerűen nem hallotta meg a kérdést.
Yzarrt furcsa érzés fogta el, hallva a hím szótlanságát. Idegennek érezte magát ezek között a falak között. Ő már nem az volt, aki régen ebben a házban rohant végig önfeledten és kacagott bele a méregkeverő mester arcába, s tört borsot a dajkája orra alá. Bár választ nem kapott, kérdése még maradt, így feltette Ettoinnak a következőt, ami foglalkoztatta.
Yzarrt furcsa érzés fogta el, hallva a hím szótlanságát. Idegennek érezte magát ezek között a falak között. Ő már nem az volt, aki régen ebben a házban rohant végig önfeledten és kacagott bele a méregkeverő mester arcába, s tört borsot a dajkája orra alá. Bár választ nem kapott, kérdése még maradt, így feltette Ettoinnak a következőt, ami foglalkoztatta.
- És, Ő kicsoda, aki velem volt tegnap? Miért nincs
itt? – bár sejtése volt ugyan a dolog felől. Egy kiállhatatlan alak lett. Az
sem lepné meg, ha azokat a sokkal rosszabb dolgokat választotta volna helyette
a nőstény.
Ettoin megállt Yzarral szemben, s titokzatosan hunyorgott az ifjúra. A fiatal hím szinte már cinkos vidámságot is felfedezhetett az öreg tekintetében.
- Ó, hát elfelejtett bemutatkozni az úrfi? – kuncogott halkan a komornyik, utalva arra az etikettbeli szokásra, miszerint a férfi bemutatkozik, majd a nő a kezét nyújtja felé kézcsókra vagy kézfogásra, s elmondja saját nevét. - Bizonyára ezért nem árulta el a nevét a kisasszony. Ez esetben azonban nem mondhatom el, kérdezze meg őt, uram. -
Ha Yzarr nem felelt szóban, akkor Ettoin semlegesen, mintegy pletykálva folytatta.
- Tegnap óta egy dühödt fekete csődőr rója a birtok előtti kapu környékét. De nem enged senkit a közelébe, harap és rúg, ahogy csak tud. Pont, mint Maga. – Yzarr arca felélénkült, ha válaszokat nem is kapott, de a lova itt van. Feljebb húzta magát az ágyban, ujjai a kötelet piszkálták. Teljes felülésre esélye sem lett volna, ugyan is a lábát tartó kötelek azért korlátozták rendesen a mozgásban.
– A parancsnok le akarja lövetni. De valaki nem engedte... – pillantott érdeklődve a félig fekvő helyzetben levő Úrfira a komornyik.
Ettoin megállt Yzarral szemben, s titokzatosan hunyorgott az ifjúra. A fiatal hím szinte már cinkos vidámságot is felfedezhetett az öreg tekintetében.
- Ó, hát elfelejtett bemutatkozni az úrfi? – kuncogott halkan a komornyik, utalva arra az etikettbeli szokásra, miszerint a férfi bemutatkozik, majd a nő a kezét nyújtja felé kézcsókra vagy kézfogásra, s elmondja saját nevét. - Bizonyára ezért nem árulta el a nevét a kisasszony. Ez esetben azonban nem mondhatom el, kérdezze meg őt, uram. -
Ha Yzarr nem felelt szóban, akkor Ettoin semlegesen, mintegy pletykálva folytatta.
- Tegnap óta egy dühödt fekete csődőr rója a birtok előtti kapu környékét. De nem enged senkit a közelébe, harap és rúg, ahogy csak tud. Pont, mint Maga. – Yzarr arca felélénkült, ha válaszokat nem is kapott, de a lova itt van. Feljebb húzta magát az ágyban, ujjai a kötelet piszkálták. Teljes felülésre esélye sem lett volna, ugyan is a lábát tartó kötelek azért korlátozták rendesen a mozgásban.
– A parancsnok le akarja lövetni. De valaki nem engedte... – pillantott érdeklődve a félig fekvő helyzetben levő Úrfira a komornyik.
- Vigyenek oda hozzá! – szólt azonnal a fiatal hím,
s ebből az egy mondatból sok érzelem volt kihallható, féltés, aggodalom és
vágy, hogy láthassa az állatot. Az arca esdeklő volt, egy kicsit még előre is
dőlt várakozóan. Lágyan omlott a kócos haja az ezüstszín tekintetbe. Egy
fejrázással akart megszabadulni a kósza tincsektől, miközben le nem vette volna
a tekintetét a komornyikról. Aki tudhatta, hogy egy ez most igaz, a valóságos
arcát látja az Ifjúnak.
Eközben Shyara a szomszéd szobában
ébredezett. Reggelije, vagy inkább ebédje már a szobájában várta, s elégedetten
állapította meg, hogy kést is kapott hozzá. Gondolatai az előző napi étkezés
felé kanyarodtak, de hamar félresöpörte őket. Mélyen aludt, mint akit fejbe
vertek, s ehhez erősen hozzájárult az éjszakai kiruccanása és a gyógyító
dalocska, melyet maga sem tudta, mennyi ideig kellett énekelnie annak az ostoba
mód heves hímnek, mire az lehiggadt.
Kissé álmosan, kiengedett-kócos hajjal lépett ki az erkélyre, kezében a tányérjával, s hálával adózott az építészeknek, amiért azok számos sötétebb üveggel és árnyékolóval a nappai fényt is egészen elviselhetővé tették az erkélyen.
macskája, Surra, halkan dorombolva tekergett lábai körül, s miután Shya jóllakott, a maradékot apránként az ezüstszürke jószágnak adogatta.
A kis nőstény igyekezett feltöltődni, élvezte az erkélyt átjáró levegőt és szellőt, a udvar illatait, bár gondolatait nem tudta ennyire kellemes irányba terelni.
Kissé álmosan, kiengedett-kócos hajjal lépett ki az erkélyre, kezében a tányérjával, s hálával adózott az építészeknek, amiért azok számos sötétebb üveggel és árnyékolóval a nappai fényt is egészen elviselhetővé tették az erkélyen.
macskája, Surra, halkan dorombolva tekergett lábai körül, s miután Shya jóllakott, a maradékot apránként az ezüstszürke jószágnak adogatta.
A kis nőstény igyekezett feltöltődni, élvezte az erkélyt átjáró levegőt és szellőt, a udvar illatait, bár gondolatait nem tudta ennyire kellemes irányba terelni.
Bánkódott, s tudta, hogy minden oka
megvan erre. Napok óta nem volt étvágya, de tudatosan evett, nem akarta
elhagyni magát. No meg… Shyre sem örült volna, ha azt látja, hogy a lány lefogy
és elsápad… Talán még ki is nevette volna, mondván, ennyire gyenge lenne Shyara
életösztöne?
Akárhogy is, a kis nőstény lassú, bánatos dalba kezdett az erkélyen ácsorogva, miközben teljesen elfelejtkezett Yzarró és a jövő kérdéseiről. Fogalma sem volt róla, hogy az erkély nem csupán saját szobájához tartozik, így keserédes érzésekkel adta át magát a dalnak.
- elment az én rózsám… idegen országba.. e-eelment az én ró-zsá-ám. Idee-e-gen országba…
Akárhogy is, a kis nőstény lassú, bánatos dalba kezdett az erkélyen ácsorogva, miközben teljesen elfelejtkezett Yzarró és a jövő kérdéseiről. Fogalma sem volt róla, hogy az erkély nem csupán saját szobájához tartozik, így keserédes érzésekkel adta át magát a dalnak.
- elment az én rózsám… idegen országba.. e-eelment az én ró-zsá-ám. Idee-e-gen országba…
Helyek:
1.rész
Ezek a nők.... Akármilyen bunkó is a férfi, ha baj van mindig segítenek. A csaj tudja, hogy ki a pasi? Mert én azt vettem ki. Vagy most mi van?????
Nem érdekes olvasom tovább, és megtudom! :)
Az első lila rész végén az utolsó két mondat nekem nem volt tiszta. " ha Yzarr... és a ha a hím" az miért "ha" szóval kezdődik? Lehet hogy én nem értem...?
Persze, hogy tudja :D Csak a hapsi nem.
Az azért van feltételes módban, mert nálunk szerepjátékos körökben nagyon ugrunk arra ha valaki más egyértelműen leírja, hogy mit csinál a karink, holott lehet hogy az adott jelenetet másként reagálná le... Így került oda a ha... ;)
Jó olvasást ;)
Már értem! Ahogy olvastam tovább már kezdett kötni a gipsz. Tudod, én még új vagyok, csak olvasni szeretek. :)