A hím első tiltakozását szándékosan
zárta ki elméjéből. Nem vett róla tudomást, hiszen így is nagy önuralomra volt
szüksége ahhoz, hogy képes legyen látványos düh vagy éppen tiltakozó könnyek
nélkül érinteni Yzarrt. A hím parancsát túl szívesen teljesítette volna, így
inkább próbálta nem meghallani.
Az ifjú dühödt hördülésétől azonban összerezzent, s megrettenve húzódott hátrébb a sebesülttől, mikor az lecsapott az ágyra. Tágranyílt (tudnám, milyen színű!)< xD> szemekkel meredt a hímre, majd végül összeszorított ajkakkal, de szót nem szólva csapta rá a kenőcsös tégelyre a tetejét, s felpattant a székről. Az ablakhoz csörtetett, s ajkába marva tartotta vissza a kikívánkozó düh hangjait. Ha a hímnek nem tetszett az ellátás, hát oldja meg maga, Shyara így is saját tűrőképességének határát feszegette, s úgy döntött, nem próbál tovább árral szemben úszni. Legalábbis aznap már nem.
A hím viselkedése megijesztette, kissé sértette, fel is dühítette, érthető hát, hogy egy kis távolságot akart tőle. A kérdésére azért válaszolt, bár távolságtartóan és visszafojtott dühtől mélyebb hangon.
- Azért vagyok itt, mert a felkínált lehetőségek közül ezt választottam, így hát mondhatjuk, hogy az adott szavam, saját döntésem köt ide. Ám képzelheti, a többi lehetőség mennyire lehetett kecsegtető, ha ez volt a „legjobb”. - felelte.
Míg Ettoin Yzarral volt elfoglalva, a lány próbált még egy kis energiát összekaparni magába az este hátralevő részére, így akármit is szerzett Yzarr fegyvernek, a lány nem vette észre.
A szolgák neki is hoztak vacsorát, melyet az asztalra raktak le, ám a kis nőstény túl feszült és kedvetlen volt ahhoz, hogy sokat egyen. Csak ült az asztalnál, s piszkálta az ételt. Evett pár falat krumplit, ám az előre felvágott sült húshoz nem nyúlt.
A szolgák távozása után Yzarr kérdésére pillantott fel először, és mivel úgy sejtette, a hím dühe nem felé irányul, pusztán a helyzet miatt haragos, ezért nem vette a szívére a hangnemet.
- A külsejét felmérni nem tudom; majd ha más nem, legkésőbb az esküvő napján megítélheti maga. A korát tekintve fiatal, de már nem gyermek, így ne aggódjon, felnevelnie már nem magának kell – válaszolta higgadtan, majd eltolta magától a tányért. Kérdőn pillantott a hím tányérjára, s ha azt üresen találta, úgy megengedett magának egy kérdést.
- Éhes még? Ha kívánja, ezt is megeheti- mutatta fel érintetlennek látszó tányérját a hímnek, s csak remélte, hogy gesztusát nem holmi sértésnek fogja majd fel a hím, a feltételezett –szolga-úr viszonyból adódóan, hanem inkább örömmel veszi. De persze Yzarrnál nem lehetett előre tudni.
Az ifjú dühödt hördülésétől azonban összerezzent, s megrettenve húzódott hátrébb a sebesülttől, mikor az lecsapott az ágyra. Tágranyílt (tudnám, milyen színű!)< xD> szemekkel meredt a hímre, majd végül összeszorított ajkakkal, de szót nem szólva csapta rá a kenőcsös tégelyre a tetejét, s felpattant a székről. Az ablakhoz csörtetett, s ajkába marva tartotta vissza a kikívánkozó düh hangjait. Ha a hímnek nem tetszett az ellátás, hát oldja meg maga, Shyara így is saját tűrőképességének határát feszegette, s úgy döntött, nem próbál tovább árral szemben úszni. Legalábbis aznap már nem.
A hím viselkedése megijesztette, kissé sértette, fel is dühítette, érthető hát, hogy egy kis távolságot akart tőle. A kérdésére azért válaszolt, bár távolságtartóan és visszafojtott dühtől mélyebb hangon.
- Azért vagyok itt, mert a felkínált lehetőségek közül ezt választottam, így hát mondhatjuk, hogy az adott szavam, saját döntésem köt ide. Ám képzelheti, a többi lehetőség mennyire lehetett kecsegtető, ha ez volt a „legjobb”. - felelte.
Míg Ettoin Yzarral volt elfoglalva, a lány próbált még egy kis energiát összekaparni magába az este hátralevő részére, így akármit is szerzett Yzarr fegyvernek, a lány nem vette észre.
A szolgák neki is hoztak vacsorát, melyet az asztalra raktak le, ám a kis nőstény túl feszült és kedvetlen volt ahhoz, hogy sokat egyen. Csak ült az asztalnál, s piszkálta az ételt. Evett pár falat krumplit, ám az előre felvágott sült húshoz nem nyúlt.
A szolgák távozása után Yzarr kérdésére pillantott fel először, és mivel úgy sejtette, a hím dühe nem felé irányul, pusztán a helyzet miatt haragos, ezért nem vette a szívére a hangnemet.
- A külsejét felmérni nem tudom; majd ha más nem, legkésőbb az esküvő napján megítélheti maga. A korát tekintve fiatal, de már nem gyermek, így ne aggódjon, felnevelnie már nem magának kell – válaszolta higgadtan, majd eltolta magától a tányért. Kérdőn pillantott a hím tányérjára, s ha azt üresen találta, úgy megengedett magának egy kérdést.
- Éhes még? Ha kívánja, ezt is megeheti- mutatta fel érintetlennek látszó tányérját a hímnek, s csak remélte, hogy gesztusát nem holmi sértésnek fogja majd fel a hím, a feltételezett –szolga-úr viszonyból adódóan, hanem inkább örömmel veszi. De persze Yzarrnál nem lehetett előre tudni.
Meglepődve követte a tekintetével a nőstényt az
ablakig. Talán túl messzire ment, túl akaratos lenne? Igen, egy dög és ez ellen
nem tud mit tenni. Egy velejéig romlott bűzölgő mocsár a lelke, de talán egy
ideje meglágyult és meggyengült a szíve, egy ember nősténynek köszönhetően.
Fáradtan ejtette hátra a fejét és hangosan fújta ki a levegőt a tüdejéből. Még
most is az az érzelemmentes maszk volt rajta, rideg és távolságtartó, a
tekintetéből közel s távol senki sem tudta volna kiolvasni, hogy mi nyomasztja,
bár a viselkedése az már igazán elárulhatta volna még a legbutább sötételfnek
is, hogy nem szívesen van itt a hím.
- Én mint „legjobb” választás… - utánozta a nő
hangját és felhorkant.
~Vajon, mit tett, hogy engem érdemelt ki? Nem szolgáló, ez már biztos. De neki engedelmeskednek a szolgák!!!~
Míg folyt a tisztálkodás addig elmerengett az iménti gondolatán, na meg a menekülési lehetőségeken, aminek még nem volt itt az ideje.
~Vajon, mit tett, hogy engem érdemelt ki? Nem szolgáló, ez már biztos. De neki engedelmeskednek a szolgák!!!~
Míg folyt a tisztálkodás addig elmerengett az iménti gondolatán, na meg a menekülési lehetőségeken, aminek még nem volt itt az ideje.
Hajtű, ezt csente el az egyik szolgálótól, s
megkönnyebbülve látta, hogy senki sem vette észre a könnyed mozdulatokat,
amelyekkel eltulajdonította az éles kis apróságot. Döbbenten vette tudomásul,
hogy egy teljesen felaprított húst, zöldségeket és tört krumplit kapott. De
evőeszközt?! Nem! Gyűlölködve meredt az ajtóra, miközben megfogta a nyakában
levő törülközőt és megdörzsölte a fejét, hogy ne legyen annyira nedves az a
félhosszú kócos rengeteg, hiszen a mosakodás csak megtisztította, nem fésülték
ki a haját. Még azt is féltik tőle… vagy önmagukat a hímtől? Nem tudta, hogy
melyik eshetőség a jobb.
Az evéshez is csak akkor kezdett hozzá, miután
látta, hogy a nőstény nem esett ájultan össze az asztalnál, bár tudta, hogy a
mérgeket utólag is bele lehet csöppenteni az ételbe. Tulajdonképpen mindent
eltüntetett a tányérjáról és igen, még mindig éhes is volt.
- Helyes… - örült, hogy nem neki kell pesztonkát
játszania, de nem is szándékozott addig maradni, amíg megtudja. Csak el akarta
hitetni, hogy maradni fog. Ha már így alakult.
Lassan rágott meg minden falatot és még volt pár falat a tányérján,
mégis érdeklődve fordult a nőstény felé. Nem igazán törődött azzal, hogy egy
falatot sem evett, amaz.
- Hálás lennék, ha felvágná legalább a húst… -
bökött maga elé, jelezve hogy nincs evőeszköze. – Megágyazhatott volna a disznó
ólban is Anyám, ha már csak így ehetek… - morogta az orra alatt a hím.
Eközben elfogyasztotta az utolsó falatot is a saját
tányérjáról. Kopogás nélkül nyílt ki az ajtó s lépett be azon Ibreath Themar, a
Nagyasszony, négyfős kíséretével.
- Magunkra hagyhatsz, Lányom! – intett a ház Úrnője,
mire Shyara bólintott, ám előtte még odaadta a hímnek a saját
tányérját. Yzarr csöndben temetkezett az ételbe, ám nem sokáig
bírta szó nélkül anyja jelenlétét.
- Jó újra látni téged, Anyám! – szólalt meg minden
öröm nélkül a hím, ha valaki figyelt is a hím hangjára, érezhette belőle a maró
gúnyt és lenézést. Az ifjú nőstény már kívül
járt az ajtón, mikor a kint állókkal együtt egy hangos csattanást hallott. Shyara el tudta képzelni, mi okozhatta.
- Ne merészelj megütni velem még egyszer ilyen
hangot! – szólt semleges hangon az Asszonyság. – Ezt neked hoztam, idd meg!
Jobban leszel tőle. – enyhült meg a hangja egy kissé. Bor volt, legalább is
látszatra. Yzarr gyanúsan pillantott körbe az őket körülvevő őrökön és végül a
tekintete az Anyján állapodott meg.
- Mi lesz, ha nem iszom meg? – kérdezte. Ennek
hallatára az anyja arcán egy fáradt mosoly suhant át, majd intett az őröknek,
hogy fogják le a fiát. Amennyiben a
beteg hím előtt volt a nőstény étele úgy hangos csörömpölés hallatszott, majd
dulakodás.
A folyosón tanácstalanul ácsorgó kis nőstény ennél a pontnál döntött úgy, hogy jobb, ha nem hallja a folytatást, és sebes léptekkel sietett el a szobája felé.
Odabent Yzarr minden végtagjára jutott egy harcos, hogy lefogják, míg az anyja szinte már közönyösen, kifeszítette a száját és leerőltette az italt a hím torkán. Tényleg bor, de biztos más is volt benne, ha ennyien kellettek ahhoz, hogy belé diktálják az italt. Miután elengedték a hímet, az első dolga volt, hogy a legközelebb álló figyelmetlen őr torkába szúrja a hajtűt, majd pedig hála az adrenalin löketnek, az anyja után vetette magát, akit hátulról ölel át. A véres hajtűt a nőstény szívéhez tartva szólalt meg erőlködve. A hófehér ing véres volt már a haldokló harcos vérétől, aki most az ágy túloldalán vívta a haláltusáját.
A folyosón tanácstalanul ácsorgó kis nőstény ennél a pontnál döntött úgy, hogy jobb, ha nem hallja a folytatást, és sebes léptekkel sietett el a szobája felé.
Odabent Yzarr minden végtagjára jutott egy harcos, hogy lefogják, míg az anyja szinte már közönyösen, kifeszítette a száját és leerőltette az italt a hím torkán. Tényleg bor, de biztos más is volt benne, ha ennyien kellettek ahhoz, hogy belé diktálják az italt. Miután elengedték a hímet, az első dolga volt, hogy a legközelebb álló figyelmetlen őr torkába szúrja a hajtűt, majd pedig hála az adrenalin löketnek, az anyja után vetette magát, akit hátulról ölel át. A véres hajtűt a nőstény szívéhez tartva szólalt meg erőlködve. A hófehér ing véres volt már a haldokló harcos vérétől, aki most az ágy túloldalán vívta a haláltusáját.
- Úgy, most szépen adtok alám egy lovat. El…
elmegyek! – a hímnek nem tűnt fel, hogy akadozott a beszéde. Azzal sem
törődött, hogy az imént már úgy megerőltette magát, hogy összeesett.
- Úgysem jutsz ki a házból! – szólalt meg a nő, mint
aki tudja, hogy igaza is van. Kinyílt a bejárati ajtó és a megtorpanó
szolgáknak a nőstény intett a fejével, hogy hagyják őket kimenni.
Yzarr aprót rázott a fején, s araszolva tették meg
az utat ki az előtérbe, ahol még néhány harcos és a komornyik is várakozott.
Nem látta be az egész fogadó csarnokot, forgott körülötte a világ. A lépcső
tetején levő hatalmas festményt sem látta, erősen szuszogott, de a keze a világ
minden kincséért sem ingott volna meg, amellyel az anyja szívének tartotta a hajtűt.
- Miért- kellett- ezt- megint?! – suttogta erőtlenül
a hím és a következő pillanatban a kis gyilkoló eszköz hangosan koppanva
érkezett a márvány padlóra. Yzarr teste pedig hamarosan már az Asszonyság
karjaiban pihent. Idilli kép lett volna, ha a hímnem a belédiktált altatónak
köszönhette volna szendergését.
- Vigyék fel a szobájába, de öltöztessék át, és
takarítsák fel ezt a szobát. Valamint kötözzék le az ágyába! – adta az
utasításokat a Nagyasszony. Később
mindenki fülébe eljutott, hogy semmilyen, de semmilyen eszköz nem kerülhet a
hím közelébe. Altatót kapott, hogy addig se ficánkoljon, s a ház népének nyugta
legyen. A kis gyógyító nőstény
így addig is nagyobb szabadságot kaphatott, bár ez nem jelentette azt, hogy
nyugalom is jutott neki.
Karjait maga köré fonva futott végig a folyosón, ám a rövid dulakodás hangjait nem tudta kizárni, s csak mikor becsaphatta maga mögött a szoba ajtaját, akkor csendesült el végre minden körülötte.
~Istenekre… mennyire gyűlölheti a házasság gondolatát, ha ennyire hevesen tiltakozik ellene! ~ nyögött fel, s elszörnyedve gondolt bele a hím helyzetébe, miközben leült a fésülködőasztalához. Ám a kefére pillantva elment a kedve a piperézéstől.
~ szerencsétlennek még fésűt sem adtak… ~ gondolta, s mivel túl sok dolog zsibongott a fejében, kelletlenül elővette a naplóját. Kislányként szeretett írni, de kamaszkorában rájött, hogy más is olvassa, ezért felhagyott ezzel a szokásával. Most azonban a Themar birtokra érve első dolga volt néhány papírt és egy kis tintát kérni, hogy ha más nem, így tudja levezetni a feszültségét.
Karjait maga köré fonva futott végig a folyosón, ám a rövid dulakodás hangjait nem tudta kizárni, s csak mikor becsaphatta maga mögött a szoba ajtaját, akkor csendesült el végre minden körülötte.
~Istenekre… mennyire gyűlölheti a házasság gondolatát, ha ennyire hevesen tiltakozik ellene! ~ nyögött fel, s elszörnyedve gondolt bele a hím helyzetébe, miközben leült a fésülködőasztalához. Ám a kefére pillantva elment a kedve a piperézéstől.
~ szerencsétlennek még fésűt sem adtak… ~ gondolta, s mivel túl sok dolog zsibongott a fejében, kelletlenül elővette a naplóját. Kislányként szeretett írni, de kamaszkorában rájött, hogy más is olvassa, ezért felhagyott ezzel a szokásával. Most azonban a Themar birtokra érve első dolga volt néhány papírt és egy kis tintát kérni, hogy ha más nem, így tudja levezetni a feszültségét.
~~ Tele van sebekkel, ájultan hozták,
nagy nehezen összeférceltük, s azóta még egyszer elájult. Hogy fér bele ennyi
energia? Miből merít erőt a lázongásához? Hogy bírja?! ~~ - vetette papírra
első gondolatait, majd visszaolvasva megcsóválta a fejét.
~ Na jó, kezdjük elölről. Nehéz elhinni, de.. egek! Több mint egy tucat harcos kellett ahhoz, hogy képesek legyenek hazahozni. Hogy mit gondolok a családtagok közötti szeretet és kedvesség ezen megnyilvánulásáról, azt inkább nem írom le, idegenként nincs jogom megítélni az ő szokásaikat. Az viszont tagadhatatlan, hogy véres egy belépőt produkált.
A viselkedése szörnyű, árad belőle a dac és tiszteletlenség, és nem tudom, a kötelességtudatról hallott-e már. Kellemetlen, hogy nekem kell ápolnom. Nagyon heves, néha alig bírom visszafogni magamat valami igazán udvariatlan gesztustól!
Pedig nem kellene ujjat húznom vele. Hirtelen haragú, már ha a kitartó, gyilkos bámulást nem vesszük figyelembe, emellett igen erős. ~~
A kis nőstény eddig jutott az írásban, mikor kopogtak, majd válaszára Ettoin lépett be.
Shyara érdeklődve nézett a komornyik felé, majd óvatosan feltette az őt foglalkoztató első kérdést.
- Mi történt, miután eljöttem? – kissé félt a választól, de végül úgy döntött, nem árt, ha tud róla.
Ettoin kis ideig töprengett, vajon mennyit mondjon el, majd végül röviden vázolta Shyarának, hogy az úrfi megölt egy őrt, s édesanyját túszként használva kívánt lovat szerezni a szökéshez, ám ne aggódjon a lány, Yzarr most már alszik, és a mellette lévő szobában fekszik, ha esetleg látni kívánná.
Ez utóbbit lehetőséget Shyara fejcsóválva utasította vissza, majd Ettoin távozása után pár szót még a papírra írt.
~ Megtámadni a saját anyját?! ~ elszörnyedését két erőteljes aláhúzással is kifejezte, majd fiókjába rejtette a füzetet, s eddig kontyba fogott fonott copfját leengedte.
Kicsit még téblábolt, majd végül mégiscsak átosont a másik szobába. Ettoin ugyanis nem felejtette el megemlíteni neki, hogy megér egy pillantást a nyugodt hím látványa.
~ Na jó, kezdjük elölről. Nehéz elhinni, de.. egek! Több mint egy tucat harcos kellett ahhoz, hogy képesek legyenek hazahozni. Hogy mit gondolok a családtagok közötti szeretet és kedvesség ezen megnyilvánulásáról, azt inkább nem írom le, idegenként nincs jogom megítélni az ő szokásaikat. Az viszont tagadhatatlan, hogy véres egy belépőt produkált.
A viselkedése szörnyű, árad belőle a dac és tiszteletlenség, és nem tudom, a kötelességtudatról hallott-e már. Kellemetlen, hogy nekem kell ápolnom. Nagyon heves, néha alig bírom visszafogni magamat valami igazán udvariatlan gesztustól!
Pedig nem kellene ujjat húznom vele. Hirtelen haragú, már ha a kitartó, gyilkos bámulást nem vesszük figyelembe, emellett igen erős. ~~
A kis nőstény eddig jutott az írásban, mikor kopogtak, majd válaszára Ettoin lépett be.
Shyara érdeklődve nézett a komornyik felé, majd óvatosan feltette az őt foglalkoztató első kérdést.
- Mi történt, miután eljöttem? – kissé félt a választól, de végül úgy döntött, nem árt, ha tud róla.
Ettoin kis ideig töprengett, vajon mennyit mondjon el, majd végül röviden vázolta Shyarának, hogy az úrfi megölt egy őrt, s édesanyját túszként használva kívánt lovat szerezni a szökéshez, ám ne aggódjon a lány, Yzarr most már alszik, és a mellette lévő szobában fekszik, ha esetleg látni kívánná.
Ez utóbbit lehetőséget Shyara fejcsóválva utasította vissza, majd Ettoin távozása után pár szót még a papírra írt.
~ Megtámadni a saját anyját?! ~ elszörnyedését két erőteljes aláhúzással is kifejezte, majd fiókjába rejtette a füzetet, s eddig kontyba fogott fonott copfját leengedte.
Kicsit még téblábolt, majd végül mégiscsak átosont a másik szobába. Ettoin ugyanis nem felejtette el megemlíteni neki, hogy megér egy pillantást a nyugodt hím látványa.
Helyek:
1.rész
Van baj nem kevés ezeknél! :)
Végre egy jó hosszú fejezet. Akkor tisztázzuk: milyen is a csaj szeme? hihihi
(eszembe is jutott a saját írásom, hogy én a nevekkel voltam bajba. Simán leírtam a füzet hátuljába kit hogy hívnak milyen a haja és a szeme, így nem futottam bele hogy elírtam. ovis módszer de hasznos)
Már alig várom mikor a pasi rádöbben, hogy a lány az arajelölt. Na futok tovább olvasni.
Lila érzéki lila kiderült ám közben, de a kollegína még nem jutott el odáig, hogy javítsa ;) De ezt hamarosan orvosoljuk, majd sztem látva a komijainkat felsassol ide ő is, és javítja a zárójeles részt :P
De ebből is látszik valójában, hogy tényleg a vágatlanabb verziót tettük még fel ide. Egyelőre csak játszottunk és ötleteltünk. Ha valamelyikünknek van ideje az épp kijavítja vagy átszínezi amit lát. Mert magunknak is színesbe írjuk :D Csak ide van hogy fekete színbe teszi fel :S
Kegyetlen egy pillanat lesz azt bizton állíthatom :D
Igazából jót nevettem a zárójeles megjegyzésen. Frappánsan kibújt alóla.
Eddig nagyon szuper a történet... mit eddig! A többi is az, egy ilyen kezdés után nem lehet elrontani! Nagyon tetszik, jó az alapsztori, tetszenek a szereplők tulajdonságai. Kitettetek magatokért!
köszi, igyekeztem frappánsan megkerülni a kérdést:D Már játszottunk, mikor a kari jelleme és kinézete még csak körvonalas volt. =) Minél előrébb jutunk a történetben, annál jobban ismerem meg Shyát, és ez az ismerethiány még sajnos látszik az elején. =)
Ez legyen a legkevesebb! :)