*Semmi
kétség, a nőstény megbolondult. Ül, és magában röhög. Félelmetes, hogy mennyire
beleborzong a tudatba, hogy felajánlotta a lehetséges névkombinációk között azt
is, hogy Kedvesemnek fogja szólítani. Nem állna rá a szája. Átveszi az üvegcsét
és lepattintja a tetejét, majd a narancslét veszi szemügyre.
- Ki kéri
magának, hogy ne legyek flegma, és még pofátlanul bele is iszik… Nem kéri,
esetleg? – de addigra már bele öntötte a fájdalom csillapítót, az egészet. S a
nőstény sem szégyenkezett túlzottan.
Ha Yzarr sejtése nem csal, az egész fiolányi orvosság enyhíteni fogja a fájdalmát, a mellékhatásról ne is beszéljünk, kissé bódult lesz, de az még belefér. Egy hajtásra itta meg a pohár tartalmát és vette utána szemügyre megint a sebet.
Rekedt, gunyoros nevetés szakadt fel a torkáról, a zavart habogást hallva a kedves szóról.
- Őszintén, maga szerint ez számít nekem? – vetett egy pillantást a nőstényre, aki az imént dőlt hátra mellette.
- Az aranyam pedig…attól függ, mennyire tiszta… Megéri-e hogy megtartsam és őrizzem, vigyázzak rá? Vagy mehet az első koldusnak… – pillantott a tőle nem is olyan távol lévő közönyt tettető nőstényre. Shyara megrántotta a vállát. Ő tisztában volt saját értékével, de ehhez a hímnek egyelőre semmi köze nem volt, s szavait is üres szóvirágoknak tartotta a lány. Ám a folytatás szíven ütötte.
– Egy gerincre vágott bogár pedig, ne is hadakozzon! – közölte Yzarr. - Tegye szét a lábait és kész. Vagy beveszi a gyomra, vagy nem. – Ezúttal sokkal jelentőségteljesebben pillantott végig Shyarán, ami feszültté tette a lányt. Egyszerűen taszította a hím trágársága és közönyössége. Értette jól a kis nőstény, mire utalt Yzarr, és előre kiverte a víz a gondolatra, hogy ezzel a hímmel kell majd együtt élnie.
Ezzel szemben Yzarr nyugodtan nyújtózkodott, érezte, ahogy átjárja a testét a fájdalomcsillapító. Nem hiába méregkeverő múlttal rendelkező család az övék. Nem törődve a lábába hasító fájdalommal, határozottan fordult oldalra, s a magára nyugalmat erőltető nőstény teste fölé kerekedett, miközben egy rekedt, fájdalmas nyögés szakadt fel a torkából. Ám épebb lábával így is a nőstény lába közé tudott férkőzni, Shyarát ugyanis meglepte a mozdulat. Mikor Yzarr megmozdult, ugyan készenlétbe állt a kis nőstény, mégsem volt felkészülve arra, hogy a sérült hím, eddigi mozdulatlansága után még mindig képes lehet efféle reakciókra. Riadtan kapott levegő után, míg Yzarr már
a csuklókért nyúlt, s amint elkapta, a nőstény feje fölé feszítette azokat. Shyara fájdalmasan rázkódott meg, s halk, szenvedő nyüszítés szűrődött ki összeszorított ajkai közül, amint baljába égve-robbant a fájdalom.
Yzarr kicsit közelebb hajolt a nőstény füléhez, miközben azért enyhített a szorításán. Shyara dermedten feküdt a hím alatt, fájós csuklójával nem merte feszegetni Yzarr markának korlátait.
Ha Yzarr sejtése nem csal, az egész fiolányi orvosság enyhíteni fogja a fájdalmát, a mellékhatásról ne is beszéljünk, kissé bódult lesz, de az még belefér. Egy hajtásra itta meg a pohár tartalmát és vette utána szemügyre megint a sebet.
Rekedt, gunyoros nevetés szakadt fel a torkáról, a zavart habogást hallva a kedves szóról.
- Őszintén, maga szerint ez számít nekem? – vetett egy pillantást a nőstényre, aki az imént dőlt hátra mellette.
- Az aranyam pedig…attól függ, mennyire tiszta… Megéri-e hogy megtartsam és őrizzem, vigyázzak rá? Vagy mehet az első koldusnak… – pillantott a tőle nem is olyan távol lévő közönyt tettető nőstényre. Shyara megrántotta a vállát. Ő tisztában volt saját értékével, de ehhez a hímnek egyelőre semmi köze nem volt, s szavait is üres szóvirágoknak tartotta a lány. Ám a folytatás szíven ütötte.
– Egy gerincre vágott bogár pedig, ne is hadakozzon! – közölte Yzarr. - Tegye szét a lábait és kész. Vagy beveszi a gyomra, vagy nem. – Ezúttal sokkal jelentőségteljesebben pillantott végig Shyarán, ami feszültté tette a lányt. Egyszerűen taszította a hím trágársága és közönyössége. Értette jól a kis nőstény, mire utalt Yzarr, és előre kiverte a víz a gondolatra, hogy ezzel a hímmel kell majd együtt élnie.
Ezzel szemben Yzarr nyugodtan nyújtózkodott, érezte, ahogy átjárja a testét a fájdalomcsillapító. Nem hiába méregkeverő múlttal rendelkező család az övék. Nem törődve a lábába hasító fájdalommal, határozottan fordult oldalra, s a magára nyugalmat erőltető nőstény teste fölé kerekedett, miközben egy rekedt, fájdalmas nyögés szakadt fel a torkából. Ám épebb lábával így is a nőstény lába közé tudott férkőzni, Shyarát ugyanis meglepte a mozdulat. Mikor Yzarr megmozdult, ugyan készenlétbe állt a kis nőstény, mégsem volt felkészülve arra, hogy a sérült hím, eddigi mozdulatlansága után még mindig képes lehet efféle reakciókra. Riadtan kapott levegő után, míg Yzarr már
a csuklókért nyúlt, s amint elkapta, a nőstény feje fölé feszítette azokat. Shyara fájdalmasan rázkódott meg, s halk, szenvedő nyüszítés szűrődött ki összeszorított ajkai közül, amint baljába égve-robbant a fájdalom.
Yzarr kicsit közelebb hajolt a nőstény füléhez, miközben azért enyhített a szorításán. Shyara dermedten feküdt a hím alatt, fájós csuklójával nem merte feszegetni Yzarr markának korlátait.
- Ne,
merj velem szemtelenkedni, Kislány, mert még megütheted a bokád… - suttogta a
hím rekedten, és Shyara értette a fenyegetést. Csodálatos, hogy még így is volt ereje hadakozni Yzarrnak, még
akkor is, ha már biztosítva volt, hogy elvileg meglátogathatja a nagybátyját.
Az orrát teljesen betöltötte a nőstény jácint-illata, ahogy levegőt vett, a lány gyomra pedig görcsbe szorult, érezve a légmozgást a
bőrén. Ép jobbját kétségbeesett mozdulattal rántotta ki a hím kevésbé szoros
fogásából mire Yzarr újra erősebben markolta
meg a fájó csuklót, és beleharapott a nyak hajlatába.
Shyarában egyszerre fagyott meg és forrt fel a vér… azaz hogy szégyen- és megalázottság érzetét oly gyorsan követte undor, majd megvetés és utálat, hogy a lány nem tudta követni, s egyetlen pillanat szülöttének tekintette mindezen érzéseket. Torkából hörögve tört fel az undorral kevert gyűlölet hangja, s violaszín íriszeit szinte fagyos-kék színre festette a harag. Elszabadult jobbja pedig, akár egy kígyó - melyhez hasonlóan aljas csak Yzarr tette volt-, céltudatosan mart bele a hím combjába, tudván, hol és hogyan okozhatja a legnagyobb fájdalmat.
Shyarában egyszerre fagyott meg és forrt fel a vér… azaz hogy szégyen- és megalázottság érzetét oly gyorsan követte undor, majd megvetés és utálat, hogy a lány nem tudta követni, s egyetlen pillanat szülöttének tekintette mindezen érzéseket. Torkából hörögve tört fel az undorral kevert gyűlölet hangja, s violaszín íriszeit szinte fagyos-kék színre festette a harag. Elszabadult jobbja pedig, akár egy kígyó - melyhez hasonlóan aljas csak Yzarr tette volt-, céltudatosan mart bele a hím combjába, tudván, hol és hogyan okozhatja a legnagyobb fájdalmat.
A
tetteket szavak követték, pontosabban, egy artikulálatlan üvöltés hagyta el a
hím száját. Ijedten engedte el a kis nőstény kezét, miközben a fájdalom
eluralkodott a testén, és nem látott és hallott semmit sem, önnön zihálásán
kívül. Már nem tartotta magát, rég a nőstényen feküdt a teljes testsúlyával. A
fejét pedig a paplanba temetve, összeszorított fogakkal próbált úrrá lenni a
testét elöntő fájdalomhullámokon. Remegve igyekezett eltávolodni a nősténytől,
de még arra sem volt ereje. Talán túl messzire ment… nem talán. Hanem biztos.
Érezte, ahogy az epe gyűlt a torkában.
Shyara is zihálva kapkodott levegő után, s magát is meglepte, hogy a hím üvöltése mellé nem társult saját sikolya. Csuklója felszabadult, s most, hogy már nem szorította semmi, bátran lüktetett benne a forróság, míg a váratlanul ránehezedő test súlya Shyara légzését akadályozta. Továbbra is ijedten, pusztán a menekülési ösztönnek engedelmeskedve rúgta le magáról a hímet, hogy merre, az nem érdekelte, lábszárát és alkarjait is felhasználta, hogy lelökje-gördítse Yzarrt magáról. Gyógyítói felfogás ide vagy oda, a hím agóniáját nem volt képes sajnálattal figyelni, sőt, az a figyelés is inkább csak egy gyors pillantás volt, mellyel meggyőződhetett róla, hogy támadója mozgásképtelen volt, tehát nem jelentett rá veszélyt.
Shyara is zihálva kapkodott levegő után, s magát is meglepte, hogy a hím üvöltése mellé nem társult saját sikolya. Csuklója felszabadult, s most, hogy már nem szorította semmi, bátran lüktetett benne a forróság, míg a váratlanul ránehezedő test súlya Shyara légzését akadályozta. Továbbra is ijedten, pusztán a menekülési ösztönnek engedelmeskedve rúgta le magáról a hímet, hogy merre, az nem érdekelte, lábszárát és alkarjait is felhasználta, hogy lelökje-gördítse Yzarrt magáról. Gyógyítói felfogás ide vagy oda, a hím agóniáját nem volt képes sajnálattal figyelni, sőt, az a figyelés is inkább csak egy gyors pillantás volt, mellyel meggyőződhetett róla, hogy támadója mozgásképtelen volt, tehát nem jelentett rá veszélyt.
A belépő
Ettoin elé érdekes látvány tárult. Az ágyon egy remegő, takarót markoló Yzarr
hevert, bőrén hideg verítékkel; míg az ágyhoz közeli sarokban a teljesen
elszürkült, ajkát harapdáló és levegő után kapkodó kis nőstény toporgott szinte
sokkos állapotban. Körme alatt vérnyom látszott, s keze önkéntelenül is
vissza-visszatért a nyakához, s mindig kissé megdörzsölt egy pontot rajta, majd
vagy hajába túrt zavartan, vagy pedig fájva kapott csuklója után. Mozgása a
legnagyobb jóindulattal sem volt higgadtnak és magabiztosnak tekinthető.
Az öreg komornyik tekintete oda-vissza járt a két ifjú között, s hirtelenjében nem tudta eldönteni, ha bármilyen kérdést feltenne, melyiküktől lett volna több esélye egy értelmes választ kapni.
Az öreg komornyik tekintete oda-vissza járt a két ifjú között, s hirtelenjében nem tudta eldönteni, ha bármilyen kérdést feltenne, melyiküktől lett volna több esélye egy értelmes választ kapni.
*Elvetette
a sulykot? Igen. Hiszen mégis csak otthon volna. Nem szabadna így viselkednie a
környezetében élőkkel. Fájdalmas, elszürkült arccal ordított bele még egyszer a
párnába. Nem tudott haragudni a nőstényre, megérdemelte, amit kapott.
- Én… én…
- vett egy nagy levegőt, de nem bírta folytatni, fejét ismét a párnájába
hajtotta - Sjnáblom…- hallatszott a szűkszavú motyogás, valahonnan a párna
mélyéről. Ezek után valahogy nem
gondolta, hogy komolynak tekinti a nőstény azt, ami fél motyogásként elhangzott
a szájából.
Ami azt illeti, Shyara nem hogy nem gondolta komolynak, de még fel sem fogta a hím motyorgó szavait. Gondolatai folyamatosan kiszolgáltatott helyzete, iménti megaláztatása és a hím durvasága körül jártak, s csupán döbbenete és mélységes értetlensége tartották vissza könnyeit. Egyszerűen nem értette, hogyan volt képe a hím minderre azok után, hogy Shyara kiállt érte az őrökkel szemben, hogy a lány próbálta valamelyest nem a hím orra alá dörgölni kiszolgáltatottságát. Lehetőséget adott neki, és a lány egyáltalán nem érezte igazságosnak az, amit kapott a hímtől.
Ami azt illeti, Shyara nem hogy nem gondolta komolynak, de még fel sem fogta a hím motyorgó szavait. Gondolatai folyamatosan kiszolgáltatott helyzete, iménti megaláztatása és a hím durvasága körül jártak, s csupán döbbenete és mélységes értetlensége tartották vissza könnyeit. Egyszerűen nem értette, hogyan volt képe a hím minderre azok után, hogy Shyara kiállt érte az őrökkel szemben, hogy a lány próbálta valamelyest nem a hím orra alá dörgölni kiszolgáltatottságát. Lehetőséget adott neki, és a lány egyáltalán nem érezte igazságosnak az, amit kapott a hímtől.
Ettoin ki
töprengés után úgy döntött, hogy pillanatnyilag a nőstényt kell kivezetnie a
szobából, vagy minimum leültetnie. De inkább azt választotta, hogy a háborús
övezetnek titulált szobából támogatja ki.
- jöjjön – szólt halkan a lányhoz, s finoman nyúlt Shyara keze után, mely ismét a nyakánál matatott. A kisnőstény fél lépést hátrált a hozzá közelítő elől, majd megtorpant, mikor rájött, milyen nevetségesen viselkedik. Mármint, miután ráébredt, hogy Ettointól nincs félnivalója, s ennek fényében logikátlan a reakciója. Így hát hagyta, hogy az idős hím kézen fogva, s maga előtt terelgetve kivezesse a szobából. A komornyik, érzékelve Shyara nyilvánvaló félelmét jövendőbelijétől, külön figyelt arra, hogy végig a lány és Yzarr között álljon, ezzel védelem érzetét nyújtva a lánynak.
A szobájába érve aztán a lány fellélegzett kissé, s engedve Ettoin unszolásának, leült a fésülködőasztala elé. A hím nem zaklatta kérdésekkel, csupán biztosította róla, hogy hamarosan visszatér, addig próbálja meg összeszedni, mikre van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon nyugodni.
Shyara kérésére egy kendő sarkára levendulaolajt csepegtetett (a lány szekrénykéjében több efféle kis hasznosság is lapult), majd magára hagyta a kisasszonyt, hogy szagolgassa az illatot, hátha megnyugtatja háborgó lelkét.
- jöjjön – szólt halkan a lányhoz, s finoman nyúlt Shyara keze után, mely ismét a nyakánál matatott. A kisnőstény fél lépést hátrált a hozzá közelítő elől, majd megtorpant, mikor rájött, milyen nevetségesen viselkedik. Mármint, miután ráébredt, hogy Ettointól nincs félnivalója, s ennek fényében logikátlan a reakciója. Így hát hagyta, hogy az idős hím kézen fogva, s maga előtt terelgetve kivezesse a szobából. A komornyik, érzékelve Shyara nyilvánvaló félelmét jövendőbelijétől, külön figyelt arra, hogy végig a lány és Yzarr között álljon, ezzel védelem érzetét nyújtva a lánynak.
A szobájába érve aztán a lány fellélegzett kissé, s engedve Ettoin unszolásának, leült a fésülködőasztala elé. A hím nem zaklatta kérdésekkel, csupán biztosította róla, hogy hamarosan visszatér, addig próbálja meg összeszedni, mikre van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon nyugodni.
Shyara kérésére egy kendő sarkára levendulaolajt csepegtetett (a lány szekrénykéjében több efféle kis hasznosság is lapult), majd magára hagyta a kisasszonyt, hogy szagolgassa az illatot, hátha megnyugtatja háborgó lelkét.
Csak
eztán tért vissza a még mindig ágyon vergődő Yzarrhoz.
- Ki
vele, mit csinált vele? – kérdezte karba font kézzel az idős komornyik az
ifjútól. Amaz, enerváltan pillantott fel
a komornyikra.
- Helyre
rakott, eszembe juttatta, hogy nem az utcán vagyok. és hogy itt másak a
szabályok… - felelte összeszorított fogakkal az ifjú hím. Nagy erőfeszítésébe
került, hogy ne lihegve mondja ki az iménti szavakat. A komornyik szemében
mintha elismerés csillant volna a nőstényke irányt.
– Gyerünk, segítsen összevarrni a sebet, kössük be, aztán felöltözöm és megyek Elriathhoz. – ült ki az ágy szélére ismét és megint elkezdte törölgetni a sebét körbe, aztán Ettoin egy puhább fadarabot nyújtott a hím felé, s vele együtt az alkoholos üveget. A tiszta alkohol fájdalmasan marta a sebét, és lezsibbadt az egész lába, fájdalmas hörgés közepette dőlt hátra az ágyon, Ettoin gyorsan varrta össze a sebet. Miután végzett a komornyik a művelettel, egy tisztább vizű edény került elő ahol ismét körbe törölte Yzarr a lábát. Ettoin úgy vélte, hogy egy gyors csutakolás sem ártana a hímnek, így még egy edény vizet hozatott, amiben már tessék-lássék módon meg tudott fürdeni valamelyest. A nadrágot segített felvenni az Úrfinak, s a cipőt is, ám az inget már a hím vette fel magára. Lassan állt fel és fintorogva nehezedett a lábára. Ettoin csak addig kísérte az erősen bicegő ifjút, míg már biztos volt benne, hogy nem akar másik irányba menni. Bár, ha kellett az ajtóig is elkísérte volna, mégis kíváncsi volt, mi van a fiatal nősténnyel. Mit kellett tennie azért, hogy mostantól talán jobban viselkedjen az Úrfi.
– Gyerünk, segítsen összevarrni a sebet, kössük be, aztán felöltözöm és megyek Elriathhoz. – ült ki az ágy szélére ismét és megint elkezdte törölgetni a sebét körbe, aztán Ettoin egy puhább fadarabot nyújtott a hím felé, s vele együtt az alkoholos üveget. A tiszta alkohol fájdalmasan marta a sebét, és lezsibbadt az egész lába, fájdalmas hörgés közepette dőlt hátra az ágyon, Ettoin gyorsan varrta össze a sebet. Miután végzett a komornyik a művelettel, egy tisztább vizű edény került elő ahol ismét körbe törölte Yzarr a lábát. Ettoin úgy vélte, hogy egy gyors csutakolás sem ártana a hímnek, így még egy edény vizet hozatott, amiben már tessék-lássék módon meg tudott fürdeni valamelyest. A nadrágot segített felvenni az Úrfinak, s a cipőt is, ám az inget már a hím vette fel magára. Lassan állt fel és fintorogva nehezedett a lábára. Ettoin csak addig kísérte az erősen bicegő ifjút, míg már biztos volt benne, hogy nem akar másik irányba menni. Bár, ha kellett az ajtóig is elkísérte volna, mégis kíváncsi volt, mi van a fiatal nősténnyel. Mit kellett tennie azért, hogy mostantól talán jobban viselkedjen az Úrfi.
Visszatérve
a lányhoz, Shyarát ugyanabban a pózban találta, amelyben ott hagyta, csupán
kontyát engedte ki, s korábban háborgó lélektükrei mostanra kevésbé zavaros kék
színt öltöttek. Nyaka helyett inkább hosszú tincseivel babrált, ujjaival
fésülte őket. Ám arcán ugyanolyan dermedt és kába kifejezés ült, de legalább a
belépő Ettoin felé fordult, mikor meghallotta annak érkezését.
- Kisasszony, miben tudok segíteni? – kérdezte a komornyik, miközben figyelte, amint a kis nőstény a hajával babrál. Belül mégis forrongott, Yzarr Úrfi makacsságán.
- Készíttessek esetleg egy fürdőt? Szeretne egy másik szobába költözni? - állt meg az ajtóban, várva a választ. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy mi történt, de amíg a lány nem kezdett el készségesebben és bőbeszédűbben válaszolgatni, nem akarta terhelni. Várt még egy kicsit, s elmosolyodott, mikor Shya félmosolyra húzta a száját.
- Igen... jólesne. Olyan koszosnak érzem magam. Nem is értem… - merengett el, de a közelebb lépő komornyik nem engedte elmerülni a gondolataiban.
- Akkor jöjjön, kisasszony- bátorította a lányt Ettoin, s a karját nyújtotta neki. A lány elfogadta a felajánlást, s óvatosan belekarolt a hímbe. A komornyiknak azonban nem kerülte el a figyelmét a vékony kötés Shyara csuklóján.
- Kisasszony, miben tudok segíteni? – kérdezte a komornyik, miközben figyelte, amint a kis nőstény a hajával babrál. Belül mégis forrongott, Yzarr Úrfi makacsságán.
- Készíttessek esetleg egy fürdőt? Szeretne egy másik szobába költözni? - állt meg az ajtóban, várva a választ. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy mi történt, de amíg a lány nem kezdett el készségesebben és bőbeszédűbben válaszolgatni, nem akarta terhelni. Várt még egy kicsit, s elmosolyodott, mikor Shya félmosolyra húzta a száját.
- Igen... jólesne. Olyan koszosnak érzem magam. Nem is értem… - merengett el, de a közelebb lépő komornyik nem engedte elmerülni a gondolataiban.
- Akkor jöjjön, kisasszony- bátorította a lányt Ettoin, s a karját nyújtotta neki. A lány elfogadta a felajánlást, s óvatosan belekarolt a hímbe. A komornyiknak azonban nem kerülte el a figyelmét a vékony kötés Shyara csuklóján.
-
Szabad tudnom, hogy mi történt a karjával? - pillantott a nőstényre, miközben
kinyitotta előtte az ajtót, és úgy vezette el a romhalmaz szoba előtt, hogy ne
láthassa azt, amint a szolgák éppen rendbe teszik. A lány kis várakozás után
válaszolt.
- Ráestem. Mondhatni rosszul jött ki a lépés – kuncogott gúnyosan Shyara, de hogy min, azt Ettoinnak nem mondta el. - De fáj is. Ha megtenné, hogy hoz rá valami hűsítő krémet, vagy borogatást… - kérte Shya, Ettoin peidig magától értetődően bólintott.
- A kisasszonynak bármit. – bókolt Ettoin somolyogva, utalva az ifjú hím kérést és udvariasságot általában kerülő stílusára. Shya is elmosolyodott, de tekintve, hogy kiről volt szó, hamar elkedvetlenedett.
Ettoin levezette a lépcsőn és támogatta, amíg Shyara szükségét érezte. A járással nem volt gondja a lánynak, pusztán jólesett a tudat, hogy nincs egyedül, van támasza. Elriathnak igaza volt: a komornyik valóban megbízható segítségnek bizonyult…
Elértek a mosókonyha melletti nagyobb helyiségbe, ahonnét dalolászás hangja szűrődött ki, vidám és kedves. Talán felismerhetik a kint állók Yazira hangját. Ettoin kérdőn pillantott a kis nőstényre.
- Mit gondol, kisasszony, nem kellemesebb a fürdő, ha egy dalospacsirta is van magával? – kérdezte Yazirára utalva, mire Shyara elgondolkodott. Egyedül szeretett volna maradni, hogy sebeit nyalogathassa, de feltűnt neki, hogy Ettoin mintha direkt megakadályozná ezt, és szóval akarná tartani őt. Bizonytalankodott kicsit, hiszen a lányzót meg kedvelte…
A döntést végül Ettoin hozta meg a maga körmönfont, tapintatos módján.
- Jót tenne magának egy kis társaság, s ő biztosan nem bánná... - intett az ajtó felé, majd folytatta. – Ráadásul nekem is hamarosan jelenésem van, Elriath úrnál. -
Shyara megadóan bólintott, s a támogatás és törődés, melyet a komornyik és Yazira mosolygó kedvessége jelentettek, megmelengette belülről.
- Ráestem. Mondhatni rosszul jött ki a lépés – kuncogott gúnyosan Shyara, de hogy min, azt Ettoinnak nem mondta el. - De fáj is. Ha megtenné, hogy hoz rá valami hűsítő krémet, vagy borogatást… - kérte Shya, Ettoin peidig magától értetődően bólintott.
- A kisasszonynak bármit. – bókolt Ettoin somolyogva, utalva az ifjú hím kérést és udvariasságot általában kerülő stílusára. Shya is elmosolyodott, de tekintve, hogy kiről volt szó, hamar elkedvetlenedett.
Ettoin levezette a lépcsőn és támogatta, amíg Shyara szükségét érezte. A járással nem volt gondja a lánynak, pusztán jólesett a tudat, hogy nincs egyedül, van támasza. Elriathnak igaza volt: a komornyik valóban megbízható segítségnek bizonyult…
Elértek a mosókonyha melletti nagyobb helyiségbe, ahonnét dalolászás hangja szűrődött ki, vidám és kedves. Talán felismerhetik a kint állók Yazira hangját. Ettoin kérdőn pillantott a kis nőstényre.
- Mit gondol, kisasszony, nem kellemesebb a fürdő, ha egy dalospacsirta is van magával? – kérdezte Yazirára utalva, mire Shyara elgondolkodott. Egyedül szeretett volna maradni, hogy sebeit nyalogathassa, de feltűnt neki, hogy Ettoin mintha direkt megakadályozná ezt, és szóval akarná tartani őt. Bizonytalankodott kicsit, hiszen a lányzót meg kedvelte…
A döntést végül Ettoin hozta meg a maga körmönfont, tapintatos módján.
- Jót tenne magának egy kis társaság, s ő biztosan nem bánná... - intett az ajtó felé, majd folytatta. – Ráadásul nekem is hamarosan jelenésem van, Elriath úrnál. -
Shyara megadóan bólintott, s a támogatás és törődés, melyet a komornyik és Yazira mosolygó kedvessége jelentettek, megmelengette belülről.
Ettoin
bekopogott a fürdőhelyiségbe ahonnét egy szolgáló lány kukucskált ki.
- A
kisasszony fürdeni szeretne, de jót tenne neki Yazira Kisasszony társasága,
kérem, szóljon neki, hogy bejöhet-e a Hölgy. – utasította udvariasan a szolgáló
lányt- Aztán pedig, hagyja őket magukra, ha a Kisasszonyok együtt kívánnak
fürdeni. – felelte az idős hím. S a
szolgáló lány, már be is csukta az ajtót.
Helyek:
1.rész
Először is míg el nem felejtem a 14-15 fejinél lemaradnak néhol az utolsó betűk!
Esküszöm agyérgörcsöt kapok ettől a pasitól! Hogy lehet ekkora paraszt! áááááááááááá! Nem hiszem el!
Szegény lány, még az ág is húzza! De a komornyik tök jó fej, őt csípem. :)
Köszi, hogy jelezted, majd igyekszünk valamit csinálni:D Azaz majd Yzarr, mert én még nem tudom, hogyan kell.XD
A formátumot majd egyébként javítom/juk, mert bekezdésileg is el-eltolódik néhol, no meg a színek! A zöldem olvashatatlan:D
Ettoin-t mi is kedveljük=) Jófej a kisöreg:D