Nagyjából az történt amire számított.
Igen, a nőstény torkára fonódott a tenyere és figyelte az ábrázatát.
- Mi sem egyszerűbb ennél, Kedvesem… -
nem fojtogatni kívánt, egyelőre. Gyorsan kúszott fel a keze a nőstény tarkójára
és markolt bele a hajtömegbe. S ha nem ellenkeztek úgy közelebb fordította maga
felé. – Ezért volnál itt te. Kikötöd a kezem, aztán a lábam, ha nem, a csinos
kis fejed, találkozik ezzel az igen masszív asztallappal. S míg te eszméletlen
vagy, én kiszabadulok… - váltott rögtön tegezésbe és egyúttal a szokásos hideg
gyilkos logikára. – Ha szólni próbálnál az őröknek, úgy az asztallapos opció
érvénybe lép. – feleli ridegen a székben ülő hím.
- Nem rossz logika - felelte ridegen a
lány, s igencsak zokon vette, hogy a kontyát piszkálta a hím. Érdekes egy
helyzetbe került, annyi szent. A torkát fogták, majd el is engedték, tehát
egyelőre csak sakkban volt tartva, de nem feltétlenül kívánták a halálát. A hím
a száját jártatta, úgyhogy egyelőre úgy tűnt, nem a fizikai problémamegoldásnál
tartanak. Tehát Shyara még mert beszélni, sőt… a másik látszólag nem ellenezte,
hogy szóban megbeszéljék a tervezett vagy tervezhető taktikáikat. Úgyhogy a kis
nőstény kezdett rátalálni a hangjára. Bár talán ehhez a Kedvesem megszólítás is
hozzájárult.
- Csakhogy egyelőre az asztalon ülök, s így kissé nehéz lenne kiviteleznie a mozdulatot. Emellett háklis vagyok a hajamra, ami csak azért lényeges, mert a hisztis nőstények hajlamosak kellemetlen lépéseket tenni – húzta feljebb szabad kezeivel a szoknyáját, hogy Yzarr láthassa a lány lábát… amint jelzésértékűen elhelyezi talpát a hím ékességétől sajnos nem elég távol.
Egyébként a Kedvese majd akkor leszek, ha valóban így is gondolja. – tette hozzá gúnyosan, mivel nagyon nem tetszett neki a hangszín, amelyet Yzarr használt.
- Csakhogy egyelőre az asztalon ülök, s így kissé nehéz lenne kiviteleznie a mozdulatot. Emellett háklis vagyok a hajamra, ami csak azért lényeges, mert a hisztis nőstények hajlamosak kellemetlen lépéseket tenni – húzta feljebb szabad kezeivel a szoknyáját, hogy Yzarr láthassa a lány lábát… amint jelzésértékűen elhelyezi talpát a hím ékességétől sajnos nem elég távol.
Egyébként a Kedvese majd akkor leszek, ha valóban így is gondolja. – tette hozzá gúnyosan, mivel nagyon nem tetszett neki a hangszín, amelyet Yzarr használt.
Nem, egyáltalán nem piszkálják a
haját, hanem ott fogják és tartják, erősen a nőstény fejét. Yzarr tekintetében
különös tűz égett. Hogy jól szórakozott-e? Meglehetősen. De ettől még nem
enyhült a szökési vágya. Szórakoztatja a szóváltás, de nem fog megfutamodni,
attól hogy így beszélnek vele.
- Valóban? – s figyeli, amint a
szoknya megemelkedik, majd a kecses láb elhelyezkedik az ékessége közelében.
Színpadias sóhaj hagyja el az ajkát. Egyúttal dühös is, hogy így megtalálta a
hangját a nőstény.
- Hogy mi?! – szakad fel a torkából
szinte, felhördült. Ugyan is emlékszik, hogy az anyját hasonló mondattal küldte
el, majd ő megkéri a lányt, ha úgy érzi, és most… A nőstény vág vissza hasonló
szavakkal. Nem, nem jár jó úton a nőstény. Nem intellektuális párbajt kéne
vívniuk. De ez akkor is idegborzoló
számára. Talán, kezd szikra gyúlni az agyában, avégett, hogy miért a nőstényt
küldték vacsora partnernek, s az iménti kiborulása is az erkélyen. Határozottan
és hirtelen rántja magához a nőstényt, nem törődve az esetleg lábbeli
fenyegetéssel. Úgy érzi, ismét csapdába ejtették, de akkor már inkább öljék
meg, minthogy engedje magát igába hajtani és jó férj szerepében tetszelegni.
Shyara riadtan sikkantott fel, mikor a hím közelebb rántotta magához. A lány kibillent az egyensúlyából, s mivel valójában nem kívánt ártani a másiknak odébb rántotta a lábát. Ez több dolgot is eredményezett: a hím ékessége épségben maradt, ám Shyara nem találta meg elvesztett egyensúlyát és Yzarr felé esett. Ezen kívül az esetlegesen kinn álló őrök is meghallhatták a lány kiáltását…
A leendő házaspár külön-külön építgetett tervei szó szerint ezzel a lendülettel omlottak össze.
Shyara riadtan sikkantott fel, mikor a hím közelebb rántotta magához. A lány kibillent az egyensúlyából, s mivel valójában nem kívánt ártani a másiknak odébb rántotta a lábát. Ez több dolgot is eredményezett: a hím ékessége épségben maradt, ám Shyara nem találta meg elvesztett egyensúlyát és Yzarr felé esett. Ezen kívül az esetlegesen kinn álló őrök is meghallhatták a lány kiáltását…
A leendő házaspár külön-külön építgetett tervei szó szerint ezzel a lendülettel omlottak össze.
Fájdalmas hördülésre jutott csak az
idejéből. Ripityára tört alatta a szék, s bár szabadnak érezhette magát, hiszen
már nem volt mihez kötődniük a köteleknek, mégsem volt felhőtlenül boldog. A
nőstény nem gondolta komolyan, hogy rálép a hím büszkeségére, így kapkodva rá
zuhant. Deréktól lefelé ismét mérhetetlen fájdalom öntötte el, a szemei is
könnybe lábadtak. Járni alig bírt mikor az őrök pakolták, a mai napot meg
elviselte a lábában érződő tompán lüktető fájdalommal csak-csak, de most még a
plusz teher is… Akiért reflexszerűen kapott és zárta a karjaiba, amint
elkezdett rádőlni. Erősebben túrt bele a nőstény hajába is, és önként
feszítette túl a fogvatartott kezén a kötelet, hogy elkapja a derekánál fogva.
Fájt a könyöke, ahogy a keze lecsapódott a földre.
Shyara hiába esett puhára (azaz a
hímre), karja, mellyel tompítani próbálta az esést, igencsak megszenvedte a
földet érést – mondhatni, csuklóval vette le a padlót, ami nem tett jót a fent
nevezett testrésznek.
Saját puffanása Yzarr hördülésével szép kis duettet alkotott, melynek elnémulása után sziszegve próbálta betájolni a függőleges és vízszintes irányt, miközben csuklója fájón lüktetett.
Ekkor eszébe jutottak az őrök és az a terve, hogy erőszak nélkül bírja maradásra a hímet. ezért hangosat kiáltott.
- Minden rendben van! Csak megcsúsztam. Átkozott leves! – tette hozzá még színpadiasan, remélve, hogy a kint állók emlékeztek még a nagyasszony és fia párharcára, és eszükben sincsen benyitni. Ezután, ha Yzarr továbbra is tartotta volna, hozzá fordult.
- Engedjen…- nyögte, s megpróbálta odébb tolni magát a hímtől.
Saját puffanása Yzarr hördülésével szép kis duettet alkotott, melynek elnémulása után sziszegve próbálta betájolni a függőleges és vízszintes irányt, miközben csuklója fájón lüktetett.
Ekkor eszébe jutottak az őrök és az a terve, hogy erőszak nélkül bírja maradásra a hímet. ezért hangosat kiáltott.
- Minden rendben van! Csak megcsúsztam. Átkozott leves! – tette hozzá még színpadiasan, remélve, hogy a kint állók emlékeztek még a nagyasszony és fia párharcára, és eszükben sincsen benyitni. Ezután, ha Yzarr továbbra is tartotta volna, hozzá fordult.
- Engedjen…- nyögte, s megpróbálta odébb tolni magát a hímtől.
Így tulajdonképpen és végeredményben
utólag belegondolva, most már a fájdalom miatt kapaszkodik a nősténybe. A
hírtelen megerőltetéstől és az eséstől, hogy még egy test súlya nehezedik rá,
amellyel máskor más helyzetben talán nem is lenne problémája. Csoda, hogy nem
állt bele a szék karfája vagy a lábai a hím lábába. Yzarr combjában az egész
nap tompán lüktető és érezhető fájdalom most felerősödött. Ködös tekintettel
bámulta a plafont, de azért igyekezett nem megfeledkezni a karjaiban tartott
lehetőségről sem.
- Igen, nagy darab leves… mégis puhább
és melegebb…- hagyta függőben a mondatot szándékosan csak, egész halkan és morogva.
– mint a törött szék… - hiszen a leves még mindig nem száradt fel az öléből.
Valamint direkt kétértelmű az a mondat. A leány nem látszott észrevenni a második értelmet, sőt, ami azt
illeti, a hím szavainak elsődleges üzenetét is épp hogy csak félig hallotta
meg, lévén saját kényelmetlenségével és csuklója fájdalmával volt elfoglalva,
másrészt pedig, mert agya a szokásos morgások egyikének tekintette csupán a
mondatot.
– Feltételezem, nem szerény személyem puhasága miatt zavarta el az őröket. Akik mellesleg, ha még egy ilyen történik, ránk törik az ajtót?! – kérdezte megrovóan a nőstényt. – Kétlem, hogy pártolná a szabadon bocsátásomat… Akkor?! – s erősebben fonta karjait a nőstény köré, mit sem törődve a kérleléssel.
Shyara érzékelte a szabadságát erőteljesebben korlátozó karokat, s ez cseppet sem nyugtatta meg. A hím mozdulata emlékeztette őt annak veszélyességére, enyhe nyomást gyakorolva a lányra a mihamarabbi válasz érdekében. Shya feszültségét az sem csökkentette, hogy Yzarr mintha már-már élvezni kezdte volna a nőstény közelségét, s azt, hogy gombtalan hálóingje jó rálátást engedett szálkás mellkasára. Ez persze ismét csak egy mellékes szál, tekintve, hogy a mai estén nem az a szál fut, amikor Yzarr képzelete meglódul és elveszi azt, amit magának akar. Persze akarná a nőstényt is, mint futó szórakozást, ám ez most másodlagos volt csupán… A szökés ellenben elsődleges probléma. Nagyon is türelmesen várta azt a választ, miközben Shyara kényelmetlenül feszengve igyekezett tehermentesíteni fájó balját, kissé feljebb húzva bal lábát, ami bizony combjaik szorosabb érintkezését eredményezte, a lány nem kis kényelmetlenségére. És persze ez okozta a hím gondolatainak másfelé kanyarodását is, ugyanis Yzarr jobban belegondolva rájött, hogy akár össze is köthetné a kellemest a hasznossal, hiszen mégis egy törékeny női testet tartott fogva a karjai között. Szája szegletében egy hamis mosollyal húzta fel a lábát a nőstény mellé és elkezdett mocorogni, nem figyelemfelkeltően, csak úgy mintha kényelmetlen lenne az, hogy a törött széken fekszik.*
– Feltételezem, nem szerény személyem puhasága miatt zavarta el az őröket. Akik mellesleg, ha még egy ilyen történik, ránk törik az ajtót?! – kérdezte megrovóan a nőstényt. – Kétlem, hogy pártolná a szabadon bocsátásomat… Akkor?! – s erősebben fonta karjait a nőstény köré, mit sem törődve a kérleléssel.
Shyara érzékelte a szabadságát erőteljesebben korlátozó karokat, s ez cseppet sem nyugtatta meg. A hím mozdulata emlékeztette őt annak veszélyességére, enyhe nyomást gyakorolva a lányra a mihamarabbi válasz érdekében. Shya feszültségét az sem csökkentette, hogy Yzarr mintha már-már élvezni kezdte volna a nőstény közelségét, s azt, hogy gombtalan hálóingje jó rálátást engedett szálkás mellkasára. Ez persze ismét csak egy mellékes szál, tekintve, hogy a mai estén nem az a szál fut, amikor Yzarr képzelete meglódul és elveszi azt, amit magának akar. Persze akarná a nőstényt is, mint futó szórakozást, ám ez most másodlagos volt csupán… A szökés ellenben elsődleges probléma. Nagyon is türelmesen várta azt a választ, miközben Shyara kényelmetlenül feszengve igyekezett tehermentesíteni fájó balját, kissé feljebb húzva bal lábát, ami bizony combjaik szorosabb érintkezését eredményezte, a lány nem kis kényelmetlenségére. És persze ez okozta a hím gondolatainak másfelé kanyarodását is, ugyanis Yzarr jobban belegondolva rájött, hogy akár össze is köthetné a kellemest a hasznossal, hiszen mégis egy törékeny női testet tartott fogva a karjai között. Szája szegletében egy hamis mosollyal húzta fel a lábát a nőstény mellé és elkezdett mocorogni, nem figyelemfelkeltően, csak úgy mintha kényelmetlen lenne az, hogy a törött széken fekszik.*
Shyara, ha már lábukat nem sikerült
különösebben elkülönítenie egymástól, legalább felsőtestét és arcát igyekezett
megfelelő távolságra tartani a hímtől, már csak azért is, hogy kissé bosszúsan
rátekinthessen.
- Téved, én nem akarom bezárni magát, de kérem, értse meg, hogy nem engedhetem… – kezdte szomorú, őszinte hangon, melybe azért némi kezdődő kétségbeesés is vegyült, érezve, hogy a másik egyáltalán nem tervezi elengedni őt. Ép kezével próbálta lefejtegetni magától a hím karját, ám az erős karok ellenállását érzékelve mély levegőt vett, s abbahagyta a felesleges küzdést. Jobbját letámasztotta a hím válla vagy feje mellé, s annak szemébe nézett. Látszott rajta, hogy zavarja a helyzet, amibe kényszerültek, s szeretne túl lenni rajta, így az egyszerűbb utat választotta: az őszinteséget.
- Nézze: azért borultunk fel, mert nem akartam megrúgni magát, az őröket pedig elküldtem, mert mindkettőnket idegesítenek, én pedig beszélni akarok magával, nyugodtan. És szerettem volna, ha nem tekintene ellenségének. – Mondta a lány, s utolsó mondata némiképp fáradtabbnak vagy ki tudja, talán szomorkásnak tűnhetett a többi tényközlő hangszínéhez képest.
- Mit szólna ahhoz, ha elengedne, én pedig levakarnám magáról a köteleit, miután megígérte, hogy végighallgat?
- Téved, én nem akarom bezárni magát, de kérem, értse meg, hogy nem engedhetem… – kezdte szomorú, őszinte hangon, melybe azért némi kezdődő kétségbeesés is vegyült, érezve, hogy a másik egyáltalán nem tervezi elengedni őt. Ép kezével próbálta lefejtegetni magától a hím karját, ám az erős karok ellenállását érzékelve mély levegőt vett, s abbahagyta a felesleges küzdést. Jobbját letámasztotta a hím válla vagy feje mellé, s annak szemébe nézett. Látszott rajta, hogy zavarja a helyzet, amibe kényszerültek, s szeretne túl lenni rajta, így az egyszerűbb utat választotta: az őszinteséget.
- Nézze: azért borultunk fel, mert nem akartam megrúgni magát, az őröket pedig elküldtem, mert mindkettőnket idegesítenek, én pedig beszélni akarok magával, nyugodtan. És szerettem volna, ha nem tekintene ellenségének. – Mondta a lány, s utolsó mondata némiképp fáradtabbnak vagy ki tudja, talán szomorkásnak tűnhetett a többi tényközlő hangszínéhez képest.
- Mit szólna ahhoz, ha elengedne, én pedig levakarnám magáról a köteleit, miután megígérte, hogy végighallgat?
*Bosszúsan fújja ki a levegőt. Ideges,
utálja, ha valamit körbe járnak. Miért nem lehet azt egyszerűen beleközölni a
képébe, ha olyan fontos? Düh szikrái pattogtak a tekintetében, egy fenyegető
morgás hagyta el az ajkát.
- Nem, és pediglen azért nem, mert ha
rég közölni akart volna valamit, már megtette volna, nem kerülgetné, mint
szakács a romlott húst… - csikorogta idegesen. Még most sem engedte el a
nőstényt, de már rég befejezte a ficergést. Gunyorosan nevet fel a mentegetőzésen,
ezt már rég észrevette, hogy nem akarta kitaposni, vagy le taposni a lába közt
himbálózó tagot…
- Rosszul csinálja… Ebben, a házban
mindenki az ellenségem! – feleli egyszerűen, és szinte már-már fájdalmasan
őszintén. – Hozzon valami fájdalom csillapítót vagy krémet… aztán
tárgyalhatunk… - feleli Yzarr de még mindig nem engedte el a nőstényt.
Helyek:
1.rész
Hűha...hűha....hűha!!!!!
Mint ha benézte volna a lány egy kicsit! hihihihi
Elég kétértelműre sikeredett! :)
Nagyon tuti rész!!!!
*kuncog* Jah. Kétértelmű.. Szokásunk! ^.^
Ejgen, Shya kissé bebukta. De lesz ez még így sem! :D