Az erkélyen ácsorgó leány mély levegőt
vett. Fél év. Egy teljes év helyett feleannyi időt kapott elfogadni az esküvő
gondolatát, és ha hozzávette az ideérkezésétől számított majd’ három hetet,
akkor még rosszabb színben látta a helyzetet. Ugyanakkor nem értette a dátum
előbbre hozatalának okát. Vagy apja állapota rosszabbodott, s ő akarta minél
hamarabb bebiztosítani, hogy Shyara nem térhet haza többé, vagy pedig, s ez
volt a közvetlenebb gond: Elriath úr állapota romlott. Márpedig sokat.
A kis nősténynek nem lett több kedve a házassághoz az eltelt időben; de Elriath-t megkedvelte, és szeretette volna, ha az öregnek nem kell csalódottan távoznia az életből. Tehát bár az esküvőt sem Shya, sem Yzarr nem díjazta, így a leány értelemszerűen nem fog a menyegzőért propagálni, de arról mindenképpen meg kellett próbálnia meggyőzni Yzarrt, hogy legalább maradjon a birtokon, nagybátyja kívánsága szerint.
Fásultan sóhajtott fel, s ezt az odabent ügyködő hím is meghallhatta; majd ellökte magát a korláttól, és visszasétált az asztalhoz, miközben figyelmesen nézett a hímre.
A kis nősténynek nem lett több kedve a házassághoz az eltelt időben; de Elriath-t megkedvelte, és szeretette volna, ha az öregnek nem kell csalódottan távoznia az életből. Tehát bár az esküvőt sem Shya, sem Yzarr nem díjazta, így a leány értelemszerűen nem fog a menyegzőért propagálni, de arról mindenképpen meg kellett próbálnia meggyőzni Yzarrt, hogy legalább maradjon a birtokon, nagybátyja kívánsága szerint.
Fásultan sóhajtott fel, s ezt az odabent ügyködő hím is meghallhatta; majd ellökte magát a korláttól, és visszasétált az asztalhoz, miközben figyelmesen nézett a hímre.
Ami azt illeti, mindent bele adott,
apait - anyait, összeszorított fogakkal, de tűrte, amikor megvágta a tenyerét a
kis csúszós üvegdarabbal. Minden perc számított, így nem késlekedett, egy
kézzel dolgozhatott csak, de amint érezte, hogy szabadabba csuklójának mozgása
máris jobb kedvre derült. Úgy tűnt a nőstény valamiért teljesen magába roskadt,
ami Yzarrt, egyáltalán nem érdekelte. Egy cél lebegett lelki szemei előtt. A
szökés. A szemébe lógó haja sem zavarta a munkájában, szabad! Az egyik keze
kiszabadult, a csuklója körül ott lógtak a kötél elnyiszált háncsai, és a
szabad kezével már simán menne a másik kezének kikötözése is. De, az a fránya
nőstényke megmoccant odakint, szélsebesen kapta haptákba magát, nem törődöm
módon vissza tette a kissé véres megkaszabolt kezét az ölébe. ~Bejön, ez nem
lehet igaz! Maradtál volna kint… Lett volna több időm… ~ morózus ábrázattal
mered a nőstényre.
- Úgy, most már volna szíves távozni?!
Szeretnék magamra maradni! – csattant fel jeges hangon. ~ hogy folytassam amit
elkezdtem!~ Belül, talán még jobb kedvre is derült, de pillanatnyilag a
sértettség és a düh keveréke látszódott meg az arcán. – Elegem volt mára a
hisztis fehérnépből! – hátha sértegetéssel hamarabb célba talál és a nőstény
mihamarabb magára hagyja.
Shyara kissé gúnyosan, amolyan –
Valóban? – pillantás kíséretében vonta fel a szemöldökét, hallva a hím
felcsattanását. Még el sem kezdett töprengeni azon, vajon mi okozhatta a másik
kedvének ilyen mértékű romlását, már eszébe is jutott az összetört pohár,
melynek hiányossága már korábban is feltűnt neki. ~No lám, csak nem kihasználta
a lehetőséget? ~
Közelebb lépett a hímhez, ám nem tekintett annak kezeire. Sokkal kíváncsibb volt annak mimikájára. ~Vajon megállja összerezzenés nélkül?~ gondolta Shyara kissé gonoszul, ugyankor őszinte kíváncsisággal. Ugyanis ha sejtése nem csalt, a hímnél valóban ott volt egy üvegdarab, mellyel ha nem is könnyedén, de idővel elvághatta saját kötelékeit. Abban az esetben pedig, ha valóban ezen igyekezett, megijesztheti a lebukás lehetősége.
Shyara pofátlan mosollyal ült fel az asztalra, kissé féloldalasan, majd elkomorodva válaszolt.
- Szökni készül, igaz? –kérdezte lemondóan, majd megcsóválta a fejét.
- Tudja jól, hogy nem engedhetem. Úgyhogy kérem… adja vissza azt az üvegszilánkot, mielőtt még Ettoin vagy valaki más megsérülne – kérte, s kinyújtotta a tenyerét, miközben végig a hím szemébe nézett. Szavaiban nem csendült sem ellenséges, sem fenyegető felhang, legfeljebb némi szomorúság, míg a különös, liláskék íriszekben bocsánatkérés tükröződött.
Közelebb lépett a hímhez, ám nem tekintett annak kezeire. Sokkal kíváncsibb volt annak mimikájára. ~Vajon megállja összerezzenés nélkül?~ gondolta Shyara kissé gonoszul, ugyankor őszinte kíváncsisággal. Ugyanis ha sejtése nem csalt, a hímnél valóban ott volt egy üvegdarab, mellyel ha nem is könnyedén, de idővel elvághatta saját kötelékeit. Abban az esetben pedig, ha valóban ezen igyekezett, megijesztheti a lebukás lehetősége.
Shyara pofátlan mosollyal ült fel az asztalra, kissé féloldalasan, majd elkomorodva válaszolt.
- Szökni készül, igaz? –kérdezte lemondóan, majd megcsóválta a fejét.
- Tudja jól, hogy nem engedhetem. Úgyhogy kérem… adja vissza azt az üvegszilánkot, mielőtt még Ettoin vagy valaki más megsérülne – kérte, s kinyújtotta a tenyerét, miközben végig a hím szemébe nézett. Szavaiban nem csendült sem ellenséges, sem fenyegető felhang, legfeljebb némi szomorúság, míg a különös, liláskék íriszekben bocsánatkérés tükröződött.
Némi szemöldökráncolással vette
tudomásul azt, hogy a nőstény belefogott egy értelmetlen szemezgetésbe. Állta a
pillantást, lelkiismeret-furdalás nélkül. Mi több, érdeklődve pillantott a
nőstényre, vajon mit akarhat tőle, mit csinálhatott? Mivel nem néztek a kezére,
így a lekötözött kezébe csúsztatta azt a most már híressé váló szilánk darabot.
~ Meg van ez húzatva?~
- Óóóó, kegyelem! Kegyelmezzen nekem!
Átlátott rajtam! – eresztett meg egy színpadias vigyort, amin Shyara csak a szemét forgatta, miközben felült az asztalra. ~Bátor… ~gondolta a hím. A mozdulatok bizalmasságán egyből
kattogott az agya. Ő szökni akart, a nőstény meg tálcán kínálta a lehetőséget.
Csak meg kellene ragadnia. S így is tett a bal, kiszabadított keze. Yzarr,
amilyen gyorsan csak tudott, rezzenéstelen arccal nyúlt a nőstény nyaka
irányába, s rámarkolt .
Shyara azonnal ráébredt saját botorságára, mikor a hím megmozdult, s bár megpróbált riadtan kissé hátrébb húzódni, Yzarr gyorsabb volt. Ám a lány nem kiáltott. Gondolatai sebesen követték egymást. Arca feszültséget tükrözött, de nem ragadta meg a hím karját. (Reflexből ugyan felkapta a kezét, de végül, érzékelve, hogy még kap levegőt, lassan visszaeresztette az ölébe. Próbált higgadtnak és bátornak tűnni, bár jelen esetben ez a kettő erősen hasonlított egymásra.)
Shyara azonnal ráébredt saját botorságára, mikor a hím megmozdult, s bár megpróbált riadtan kissé hátrébb húzódni, Yzarr gyorsabb volt. Ám a lány nem kiáltott. Gondolatai sebesen követték egymást. Arca feszültséget tükrözött, de nem ragadta meg a hím karját. (Reflexből ugyan felkapta a kezét, de végül, érzékelve, hogy még kap levegőt, lassan visszaeresztette az ölébe. Próbált higgadtnak és bátornak tűnni, bár jelen esetben ez a kettő erősen hasonlított egymásra.)
- Engedi, vagy sem, most mégis
megteszi. – hangzott Yzarr ajkáról a parancs. Nem adta magát olyan könnyen.
Shyara ideges volt és torkán a hím keze mondhatni szó szerint is elég nyomós ok volt arra, hogy vérnyomása megemelkedjék. Higgadtnak szánt hangon válaszolt Yzarrnak, ha az engedte.
- Ha szabad kezével engem tart… ho-hogy fogja kioldani a lábát? Megfojtani pedig nem tud anélkül, hogy az őrök meg ne hallanák. – mutatott rá Shyara el-elfulladva, s igyekezett nem mutatni fokozódó félelmét. Bízott benne, hogy Yzarr is észreveszi a patthelyzetet, még azelőtt, hogy őt megfojtaná. Nem akart sikítani, mert nem akarta, hogy újra félholtra verjék a hímet. No meg persze... abban sem volt biztos, hogy valóban áll odakint valaki.
Shyara ideges volt és torkán a hím keze mondhatni szó szerint is elég nyomós ok volt arra, hogy vérnyomása megemelkedjék. Higgadtnak szánt hangon válaszolt Yzarrnak, ha az engedte.
- Ha szabad kezével engem tart… ho-hogy fogja kioldani a lábát? Megfojtani pedig nem tud anélkül, hogy az őrök meg ne hallanák. – mutatott rá Shyara el-elfulladva, s igyekezett nem mutatni fokozódó félelmét. Bízott benne, hogy Yzarr is észreveszi a patthelyzetet, még azelőtt, hogy őt megfojtaná. Nem akart sikítani, mert nem akarta, hogy újra félholtra verjék a hímet. No meg persze... abban sem volt biztos, hogy valóban áll odakint valaki.
Helyek:
1.rész
Ne máááár! Jót tett helyébe jót ne várj?????
Micsoda kis bunkó!!!!!
Értem én hogy ki akar jutni, de szegény lány!
Kész vagyok tőletek csajok!!!!!
:D:D:D *örrrdögi vigyor*
Szervusz, Ruby, örülök, hogy olvasol minket:D Jókat mosolyogtam a kommentjeiden, majd később a többire is válaszolgatok visszamenőleg=). Kész vagy tőlünk.. remélem, pozitív értelemben! :D
Természetesen, hogy pozitívan!!!!
Szuper páros vagytok meg kell hagyni! :)