– Elnézést,
szóval maga minden este kötelező étkezésre lett kárhoztatva mellettem, és még
ápolt is… feltételezem, ha minél hamarabb gyógyulok meg, akkor nem kell szerény
személyemmel töltenie a szabad idejét… - folytatta Yzarr.
A kis nőstény ivott egy kortyot, remélhetőleg nem túl feltűnő időhúzásként, majd vállat vont.
- Ki tudja, kedves édesanyja nem rukkol-e elő valami újabb remek ötlettel, miután maga meggyógyult - közölte gúnyosan.
- Az mindenesetre biztos, hogy gyógyulása után már nem lesz szükség ápolói felügyeletre. -
Shyara bízott benne, hogy Yzarr egy ideig kielégítőnek találja majd ezt a választ, s nem gyanakszik majd különösebben. Elvégre a leány nem hazudott, csupán nem mondta el, hogy úgy tűnik,egy életre egymás nyakára kényszerítették őket. Bár ezt magának sem merte még beismerni, szóval talán csak ösztönösen hárította a kérdést.
A kis nőstény ivott egy kortyot, remélhetőleg nem túl feltűnő időhúzásként, majd vállat vont.
- Ki tudja, kedves édesanyja nem rukkol-e elő valami újabb remek ötlettel, miután maga meggyógyult - közölte gúnyosan.
- Az mindenesetre biztos, hogy gyógyulása után már nem lesz szükség ápolói felügyeletre. -
Shyara bízott benne, hogy Yzarr egy ideig kielégítőnek találja majd ezt a választ, s nem gyanakszik majd különösebben. Elvégre a leány nem hazudott, csupán nem mondta el, hogy úgy tűnik,egy életre egymás nyakára kényszerítették őket. Bár ezt magának sem merte még beismerni, szóval talán csak ösztönösen hárította a kérdést.
A hím hátra dőlt ismét a székben, s eltolta maga
elől a tányérokat, s a kezébe vette a boros poharat. *
- Megkérhetném, hogy töltsön ebbe nekem, a levesből?
– emelte a nőstényre az ezüstszín íriszeket. Miközben épphogy csak megemelte a
poharát. – Egyébként sem értem, hogy
miért kell ekkora felhajtás egy fogoly étkeztetése végett. Másrészt, meg
küldhettek volna férfit társalkodó partnernek…
- enerváltan megrázta a fejét s folytatta. – Vagy, talán a nagybátyám
húgának lánya volna? – s várta, hogy töltsenek a poharába, a levesből.
Shyara bólintott az udvarias kérésre, s
azonnal teljesítette is a kérést, bár egy pillanatra megtorpant.
- Biztos, hogy borospohárból szeretne levest inni? Van itt kisebb bögre is... -ám ha Yzarr ragaszkodott a borospohárhoz, úgy engedelmeskedett a hímnek,csupán felhívta a figyelmét a kényelmesebb megoldásra.
- A kérdését értem, bár ami engem zavar, az nem a felhajtás. Sokkal inkább az ellentmondás. Kiszolgálják, hiszen a családban magas rangot tölt be, ugyanakkor úrhoz méltatlan módon kikötözik. Persze, ha nem tettek volna így, maga már hét határon túl járna, hacsak nem találnak valami más módot, amellyel érzelmileg zsarolhatják. Egyetlen ilyesmi jut csupán eszembe, az pedig a lova... bár mindenki érdekében remélem, hogy ezt a lehetőséget elvetik, mielőtt még valakinek eszébe jutna. - válaszolta a kis nőstény, és erősen remélte, hogy Yzarr elfelejtette az erősen beugratósnak tűnő rokoni kérdést. Ha nem, akkor Shyara gondban lesz., mikor a hím visszatér hozzá.
- Biztos, hogy borospohárból szeretne levest inni? Van itt kisebb bögre is... -ám ha Yzarr ragaszkodott a borospohárhoz, úgy engedelmeskedett a hímnek,csupán felhívta a figyelmét a kényelmesebb megoldásra.
- A kérdését értem, bár ami engem zavar, az nem a felhajtás. Sokkal inkább az ellentmondás. Kiszolgálják, hiszen a családban magas rangot tölt be, ugyanakkor úrhoz méltatlan módon kikötözik. Persze, ha nem tettek volna így, maga már hét határon túl járna, hacsak nem találnak valami más módot, amellyel érzelmileg zsarolhatják. Egyetlen ilyesmi jut csupán eszembe, az pedig a lova... bár mindenki érdekében remélem, hogy ezt a lehetőséget elvetik, mielőtt még valakinek eszébe jutna. - válaszolta a kis nőstény, és erősen remélte, hogy Yzarr elfelejtette az erősen beugratósnak tűnő rokoni kérdést. Ha nem, akkor Shyara gondban lesz., mikor a hím visszatér hozzá.
Homlok ráncolva hallgatta a gyógyulása
utáni terveket. Vajon még mit találhat ki az anyja, ellenük? Hogy boldogítsa a
lelki világukat, ha a hímnek már az is kínszenvedés, ha e ház falai között él.
- Igen, úgy képzeltem. – felelte a hím nyugodtan és hátra dől a
székben. Várta, hogy töltsenek neki a boros poharába, amit Shyara meg is tett, s a furcsálkodás épp csak hogy
átszaladt a leány arcán, már tovább is tűnt, átadva helyét egy tréfás ötletnek.
~Vajon mit szólna, hogyha én is…?~ jutott eszébe a gondolat, amit azonban egyelőre nem váltott tettre.
Az ölében fekvő macska pillanatnyilag nem zavarta a hímet, talán még öntudatlanul meg is simogatta az állat fejét és ott pihenteti a szabad kezét. Miután töltöttek neki, letette az asztalra a poharat, hagyta, hogy hadd hűljön egy kissé a levese. Az asztalon található gyümölcsös tálhoz nyúlt, egy alma akadt mega kezében, szórakozottan játszott el vele, kiforgatta az almafás részét.
~Vajon mit szólna, hogyha én is…?~ jutott eszébe a gondolat, amit azonban egyelőre nem váltott tettre.
Az ölében fekvő macska pillanatnyilag nem zavarta a hímet, talán még öntudatlanul meg is simogatta az állat fejét és ott pihenteti a szabad kezét. Miután töltöttek neki, letette az asztalra a poharat, hagyta, hogy hadd hűljön egy kissé a levese. Az asztalon található gyümölcsös tálhoz nyúlt, egy alma akadt mega kezében, szórakozottan játszott el vele, kiforgatta az almafás részét.
~ Vajon Ében hogy van most…~
A nőstény mögötti erkélye felé
pillantott, látszott az ezüstszürke tekinteten, hogy nagyon szeretne valamit,
ám végül csak simán beleharapott az almába és letette az asztalra azt. Összehúzott szemöldökkel hallgatta a nőstény
szavait a lovával kapcsolatban. Blazírt mosoly futott át a hím arcán. Ez, már
neki is szöget ütött a fejében.
- Szerzek másikat. – felelte a kis
nősténynek, akinek figyelmét nem kerülte el az
erkély felé vetett különös pillantás. – Nehéz
jó vonalú csikót találni és így kitanítani, de minden pótolható… - felelte
ridegen, részben gondolja csak komolyan. Ugyanakkor nagyon fájna a hímnek, ha
elvesztené Ébent, bárnyíltan sosem vallaná be, hogy valami fontos neki, mert a
végén még ez által válhatna túlságosan sebezhetővé. A kis nőstény különös, töprengő pillantást vetett Yzarra.
Gondolatai közé egy álomnak hitt kiáltozás szavai kúsztak, melyek most új
értelmet nyertek.
~ „ha nem engedik be az állatot és nem hagyják békén a birtok területén kívül és belül, mindenki, aki a közelébe ment, egyenként fogok kivéreztetni, miután végre elszabadultam innen!” Ó, szóval pótolható, ugye?~ gondolta Shyara elnéző gúnnyal, ám nem tette szóvá sejtését. Annak azonban örült, hogy úgy tűnt, a hímet sikerült elterelnie a rokonság kérdésétől. Természetesen előfordulhatott, hogy Yzarr csak azért nem erőltette a kérdést, mert egy megfelelőbb pillanatra várt, mikor ismét felteheti azt. Ám egyelőre mással volt elfoglalva: tekintete a macskára tévedt.
~ „ha nem engedik be az állatot és nem hagyják békén a birtok területén kívül és belül, mindenki, aki a közelébe ment, egyenként fogok kivéreztetni, miután végre elszabadultam innen!” Ó, szóval pótolható, ugye?~ gondolta Shyara elnéző gúnnyal, ám nem tette szóvá sejtését. Annak azonban örült, hogy úgy tűnt, a hímet sikerült elterelnie a rokonság kérdésétől. Természetesen előfordulhatott, hogy Yzarr csak azért nem erőltette a kérdést, mert egy megfelelőbb pillanatra várt, mikor ismét felteheti azt. Ám egyelőre mással volt elfoglalva: tekintete a macskára tévedt.
- Mondja, megkérhetném, hogy tegye ki
a macska szűrét? –hogy miért? A válasz
egyébként nagyon könnyű, azért szeretné, mert nem szereti, ha tenmaga eszik,
akkor állatokkal legyen körülvéve, és még ha vissza is kérdeznének, hogy miért,
talán meg is válaszolná.
Shyara szemöldökráncolva, s némiképp
értetlenül pillantott Yzarra, hallva annak kérését. Reflexből visszakérdezett,
s már mozdult is közelebb, hogy megnézze, mire gondolt a hím.
- Macska-a? Jaah! No lám csak, hát itt vagy! – kiáltott fel a kis nőstény meglepetten, ugyanakkor vidoran, s karba vette a cicát, szabaddá téve a hímet az állattól. Az ezüstszín szőrme álmosan berregett fel, s bújt a lányhoz, aki Yzarrhoz fordult.
- Mondja, nem maradhatna mégis? – kérte, s mosolyogva dörgölte az arcát a macsekhoz egy pillanatra.
- Macska-a? Jaah! No lám csak, hát itt vagy! – kiáltott fel a kis nőstény meglepetten, ugyanakkor vidoran, s karba vette a cicát, szabaddá téve a hímet az állattól. Az ezüstszín szőrme álmosan berregett fel, s bújt a lányhoz, aki Yzarrhoz fordult.
- Mondja, nem maradhatna mégis? – kérte, s mosolyogva dörgölte az arcát a macsekhoz egy pillanatra.
Szemforgatva vette tudomásul a
meglepett nőstény reakcióját, ám annál inkább meglepődött, amikor a kis nőstény
felállt a székéből és felé vette az irányt, hogy kivegye a macskát az öléből.
Egy pillanatra szaladtak csak fel a szemöldökei, de mire szembe fordult vele a
nőstény, addigra ismét nyugodtan fürkészte a vacsora partnerét. Enyhe orgona
illat töltötte be Yzarr orrát, nem volt olyan bántó és sok, mint a levendula,
amit ő kimondottan utált.
- A Magáé? – tette fel a számára
egyértelmű kérdést, látva a kötődést a két egyén között, na meg az örömöt a nőstény
arcán.
- Részben. – felelte Shyara eltöprengve, s igyekezett kerülni a hazugságokat anélkül, hogy belegabalyodott volna a féligazságaiba. - Ha van gazdája a kisasszonynak, akkor az én vagyok… Vagy a felesé.. menyasszonya. – javította ki magát Shyara, s örült, hogy a cicával való foglalkozása közben nem nagyon látszott az arca. Így valószínűleg nem vált egyértelművé, hogy azért akadt meg a feleség szónál, mert képtelen volt kimondani azt. Nem, pár nap nem volt elég ahhoz, hogy bele tudjon törődni a rákényszerített jövőbe.
Ha Yzarr nem fűzött hozzá semmi különlegeset, Shyara, egyik kezében a cicát tartva a félretett almához nyúlt, s közönyösen dobálni kezdte, miközben beszélt.
- Viszont… gondolkodtam kicsit a lován. És tudja én mégis úgy hiszem, hogy fontos magának az az állat… - ejtette el a kis nőstény a mondatot, miközben az erkélyre sétált, és kinézett rajta. Szavait Yzarr fenyegetésnek is értelmezhette, ha túl paranoid kedvében van a hím, bár Syhara nem tervezett semmit.. azaz semmi rosszat Ébennel, sőt. Könnyed mozdulattal győződött meg róla, hogy az állat a közelben van, majd párat csettintett, hátha a csődör közelebb lép, s észreveszi a felé dobott almát. Shyara pedig megvárta az állat reakcióját, majd titokzatosan mosolyogva visszaült Yzarral szembe, s töltött magának a más kissé hűvösebb levesből. Szintén borospohárba, csak hogy hunyorgó szemeiben amolyan ~na ehhez mit szólsz?” csillogással koccintásra emelhesse a poharát.
Felettébb kíváncsi volt a hím reakciójára.*
- Részben. – felelte Shyara eltöprengve, s igyekezett kerülni a hazugságokat anélkül, hogy belegabalyodott volna a féligazságaiba. - Ha van gazdája a kisasszonynak, akkor az én vagyok… Vagy a felesé.. menyasszonya. – javította ki magát Shyara, s örült, hogy a cicával való foglalkozása közben nem nagyon látszott az arca. Így valószínűleg nem vált egyértelművé, hogy azért akadt meg a feleség szónál, mert képtelen volt kimondani azt. Nem, pár nap nem volt elég ahhoz, hogy bele tudjon törődni a rákényszerített jövőbe.
Ha Yzarr nem fűzött hozzá semmi különlegeset, Shyara, egyik kezében a cicát tartva a félretett almához nyúlt, s közönyösen dobálni kezdte, miközben beszélt.
- Viszont… gondolkodtam kicsit a lován. És tudja én mégis úgy hiszem, hogy fontos magának az az állat… - ejtette el a kis nőstény a mondatot, miközben az erkélyre sétált, és kinézett rajta. Szavait Yzarr fenyegetésnek is értelmezhette, ha túl paranoid kedvében van a hím, bár Syhara nem tervezett semmit.. azaz semmi rosszat Ébennel, sőt. Könnyed mozdulattal győződött meg róla, hogy az állat a közelben van, majd párat csettintett, hátha a csődör közelebb lép, s észreveszi a felé dobott almát. Shyara pedig megvárta az állat reakcióját, majd titokzatosan mosolyogva visszaült Yzarral szembe, s töltött magának a más kissé hűvösebb levesből. Szintén borospohárba, csak hogy hunyorgó szemeiben amolyan ~na ehhez mit szólsz?” csillogással koccintásra emelhesse a poharát.
Felettébb kíváncsi volt a hím reakciójára.*
~ Túl sokat beszél…~ állapította meg
töprengve a hím. ~ Ráadásul megint ez a
házasság mizéria. Tökön döföm magam, ha önként elveszem azt a fruskát…~ A
gondolatra egy torz mosolyba szaladt a szája majdnem el is nevette magát. Nem
híve az öncsonkításnak. Tehát jegeli ezt a témát, záros határidőn belül. Már
épp közbe szólt volna, amikor látja, hogy a nőstény hozzá nyúl az ő
megcsámcsogott almájához.
- Héé, mégis mit képzel… Hogy csak
mutatóba tettem félre azt az almát? – fenyegetően vonja fel a szemöldökét, s
talán még hatásos is lenne, ha fel tudna kelni és csak úgy mellesleg vissza
venné a tulajdon almáját, s tovább falatozhatná. Nem,
ehelyett a nőstény maga indult el az erkély irányába és veti le az almát,
valóban nem figyelve a hím dühös kirohanására. Őszintén szólva nem lepte meg a reakció. Ám a csettintése süket fülekre talál. A csődör, a kiszemelt
helyén áll csöndben immár. Számára elég, hogy hallja a hím nyugodt hangját, így
pillanatnyilag tudja, hogy nincs semmi baja annak. A pohárért nyúl, látva a
nőstény mozdulatát is és nem törődve a cinkos tekintettel fel emeli a poharat,
kissé ügyetlenül tartja, lévén, hogy le van kötözve a keze valamelyest. A
nőstényre emeli az ezüstszürke tekintetét.
Ám az ajtó váratlanul kinyílik és a
nagyasszony lép be rajta. Yzarrnak
háttal áll az idősebb nőstény így nem látja az elégedett mosolyt amit az
megejt.
- Nagyszerű, látom elvagytok. Csak
azért jöttem, hogy tájékoztassalak fiam, nem tudom mit műveltél, de visszatért
tizenkét katonánk, alig állnak a lábukon és ennek tetejébe, majdnem ott hagyták
a fogukat a rejtekhelyed feltérképezése közben. – felelte a nőstény szenvtelen
hangon. Shyara elkomorodva eresztette lejjebb a poharát, s hátrább dőlt
a székén, ám nem kívánt beleszólni a családi beszélgetésbe.
- Hogy…hogy…tessék?! – emelkedett meg
Yzarr hangja fenyegetően. – Mégis ki az –az ótvaros vészártásos roggyant agyú
egyén, aki azt parancsolja a katonáknak,
hogy menjenek be oda?– csattan fel a hím, egyre dühösebben. Nem hiába
rejtekhely, hiszen jó néhány csapda el van oda rejtve. Kristályról, a kancáról
nem is beszélve. Azt is meg kéne etetnie… - Egyáltalán, mit akartak ott?! –
kérdi immár sokkal hűvösebb hangon, az Anyjától, tudja jól, hogy mindezt az
anyja rendezhette el. De ez már kezdett túl sok lenni. Nehéz anyagok susogása
hallatszott, miközben a kis nőstény igyekezett
kikerülni az útból, felállva ültéből, s hátrébb húzódva kissé az asztaltól. Ezután két erőteljes csattanás és egyértelmű pohártörés
következett. Ez már túl sok volt a férfiúi büszkeségének, és az események Shyarát is sikeresen elnémították. Surra
felnyávogott, bár a nagy zavarban senki nem figyelt fel rá, és kiugorva gazdája
kezéből, Yzarr ágya alá menekült.
- Megmondtam fiam, hogy ne beszélj
velem így még egyszer. –közölte az úrnő fagyosan.
- Addig beszélek így, ameddig akarok,
és ameddig úgy bánsz velem, mint egy kutyával. Ráadásul, nem gondolod, hogy
Úrhölgyhöz méltatlan a családi szennyest idegenek előtt megszellőztetni?! –
kérdi felháborodva a hím. A pohár eltört, Yzarrt beterítette a leves, ám,
mielőtt még túl késő lenne, eltüntet a markában egy nagyobb szilánkot.
Összeszorított ököllel ül a székben és hidegen bámul el a plafon irányába. Így
nem láthatja a pillantást, amit az anyja a kis nősténynek szegez: „hát még nem
mondtad el?”
Mikor a kis nőstény szótlanul megrázta a fejét, és szégyenkezve lesütötte a szemét, visszafordult a fiához.
Mikor a kis nőstény szótlanul megrázta a fejét, és szégyenkezve lesütötte a szemét, visszafordult a fiához.
- A dolgaidat akartam elhozatni onnan.
– felelte az anyja, Yzarr arca semmitmondóan meredt az asztallapra.
- Hagyjon magamra, mielőtt még több
sértést kívánnék hozzávágni ahhoz az Önismeretes lelkéhez! – váltott egyúttal
távolságtartó magázásra. Azzal egy másik almáért nyúlt és elkezdte azt enni,
mintha mi sem történt volna.
Shyara feszülten állt a Nagyasszony távozása után nem messze az ágytól, és távolságtartóan nézte a lakmározó hímet.
~ Ettoinnak igaza volt – maszkja, az aztán van elég!~ futott át a lány fején a gondolat, majd óvatos léptekkel visszatért az asztalhoz. Ha Yzarr nem mordult rá vagy tekintett a lányra ellenségesen, akkor egy kendőt nyújtott át a hímnek.
- Tessék… - szólt csendesen kissé szégyenkezve, amiért szemtanúja volt egy újabb megaláztatásnak; majd leguggolt, és elkezdte összeszedegetni a széttört pohár darabjait, bár elég kevésnek találta a darabszámot. Felállt, kidobta a törmeléket, majd kötényéből elővéve a hajkefét, kissé tétován szólalt meg ismét.
- Talán nem éppen idevágó, de ezt magának hoztam – tette le a hí m elé egyfajta gesztusként, emlékezve rá, hogy mennyire bosszantotta Yzarrt saját szemébe lógó haja. Azután kissé tanácstalanul állt és várt. Nem tudta, távozzon-e vagy sem. Nem akart a hím dühének céltáblájává válni, ugyanakkor úgy gondolta, sokat veszítene azzal, ha gyáván menekülésbe fogna. Így aztán várt…
Shyara feszülten állt a Nagyasszony távozása után nem messze az ágytól, és távolságtartóan nézte a lakmározó hímet.
~ Ettoinnak igaza volt – maszkja, az aztán van elég!~ futott át a lány fején a gondolat, majd óvatos léptekkel visszatért az asztalhoz. Ha Yzarr nem mordult rá vagy tekintett a lányra ellenségesen, akkor egy kendőt nyújtott át a hímnek.
- Tessék… - szólt csendesen kissé szégyenkezve, amiért szemtanúja volt egy újabb megaláztatásnak; majd leguggolt, és elkezdte összeszedegetni a széttört pohár darabjait, bár elég kevésnek találta a darabszámot. Felállt, kidobta a törmeléket, majd kötényéből elővéve a hajkefét, kissé tétován szólalt meg ismét.
- Talán nem éppen idevágó, de ezt magának hoztam – tette le a hí m elé egyfajta gesztusként, emlékezve rá, hogy mennyire bosszantotta Yzarrt saját szemébe lógó haja. Azután kissé tanácstalanul állt és várt. Nem tudta, távozzon-e vagy sem. Nem akart a hím dühének céltáblájává válni, ugyanakkor úgy gondolta, sokat veszítene azzal, ha gyáván menekülésbe fogna. Így aztán várt…
Azt talán túlzás, hogy lakmározott,
percek óta csak forgatta a falatot a szájában, s épphogy bele harapott az
almába. Talán, de csak talán a kinti állat is ekkor fogyaszthatta el a saját
almáját, amit a párostól kapott. Azt a kezét nyújtotta a kendőért, amelyikben
nem volt benne az üvegszilánk. A szempillának rése alól pillantott a
szorgoskodó nőstényre. Ha ettől neki jobb… Bár nem értette, hogy miért maradt
még mindig itt, s nem távozott az anyjával. Így némileg visszavetődik a szökési
kísérlet megvalósítása. Míg a nőstény beszélt hozzá elnézett mellette s úgy
hallgatta annak szavait.
- Tegye csak le az éjjeli szekrényre.
– felelte enerváltan, bár értelmét nem soknak látta, lekötözött kézzel nem
tudja megzabolázni a rakoncátlan tincseit, így sem.
Shyara sóhajtott, de úgy tett, ahogyan a hím kérte.
Shyara sóhajtott, de úgy tett, ahogyan a hím kérte.
Az ajtó még be sem csukódott, de máris
kinyílt.
- Ó , fiam-elfelejtettem mondani, de
az esküvőt előre hoztuk fél évvel. Nem egy év múlva lesz! – szúrta még oda a
Nagyasszony, hogy az övé legyen az utolsó szó, s természetesen
azért, mert eredetileg ezt kívánta közölni a fiával, csakhogy a vita hevében
elfelejtette megtenni. Szavaira egyszerre érkezett válasz Shyarától egy halk
sikkantás formájában a kilétét titkoló menyasszony; s egy igencsak dühös,
gúnyos kismonológban Yzarrtól.
- Hát, ilyen sürgős volna, hogy
unokákat lásson maga körül? S mindegyik fejébe az édes mérgétől csöpögő hangon,
hagymázas meséket ültessen, a házasság miben létéről. S ha már itt tartunk, azt
se felejtse el majd megemlíteni a nem létező porontyoknak, hogy az apjukat úgy
verte láncra, mint egy kutyát. Fogja be anyám! – ugyanis hallotta azt a hápogás
szerű hangot, amit az asszonytiltakozás képen hallatott. – Kérhet szép szóval,
fenyegethet, láncra verhet, meghurcolhat, alázhat, ameddig akar, de addig nem
is tekintem a menyasszonyomnak, amíg _Én_ magam, önként és dalolva nem járulok
elé, hogy megkérjem a kezét. Azt pedig lesheti! Kifelé! – dörren még egy
utolsót a hangja. S ezután magukra maradnak a fiatalok, tényleg. talán sírás
hangját hallani még a távolban, de nem tehet róla, dühös!
Yzarr szavai szinte teljesen elnyomták a leány kétségbeesett
– Hogyhogy?! – kiáltását, s bár a lánynak lett volna még kérdése és szeretett volna tiltakozni, ebben szerencsére megakadályozták saját, szájára szorított kezei. ~Nem lehet, fél év nem elég!Túl korai még!~ hajtogatta a lány, aki a rémhírtől szinte azonnal elszürkült – ez sötételfeknél igencsak a sápadtság színe. – Nehezen vette a levegőt és legszívesebben elfutott volna; mégis, inkább az erkély felé botorkált, bár külső szemlélő számára ez a botorkálás nem lett volna túl feltűnő, hiszen csupán a lány érezte magát gyengének, léptei csupán kicsit lassabbak és bizonytalanabbak lettek, de ez nem annyira figyelemfelkeltő dolog.
Kiérve az erkélyre megtámaszkodott a korlátban, s igyekezett minél előbb elhessegetni a rátörő kétségbeesést és a tehetetlenség szülte könnyeket.
Yzarr szavai szinte teljesen elnyomták a leány kétségbeesett
– Hogyhogy?! – kiáltását, s bár a lánynak lett volna még kérdése és szeretett volna tiltakozni, ebben szerencsére megakadályozták saját, szájára szorított kezei. ~Nem lehet, fél év nem elég!Túl korai még!~ hajtogatta a lány, aki a rémhírtől szinte azonnal elszürkült – ez sötételfeknél igencsak a sápadtság színe. – Nehezen vette a levegőt és legszívesebben elfutott volna; mégis, inkább az erkély felé botorkált, bár külső szemlélő számára ez a botorkálás nem lett volna túl feltűnő, hiszen csupán a lány érezte magát gyengének, léptei csupán kicsit lassabbak és bizonytalanabbak lettek, de ez nem annyira figyelemfelkeltő dolog.
Kiérve az erkélyre megtámaszkodott a korlátban, s igyekezett minél előbb elhessegetni a rátörő kétségbeesést és a tehetetlenség szülte könnyeket.
- Ezek után, megkérném… - hát igen…
nem tudja a nőstény nevét. – Hogy, távozzon! Hagyjon magamra. - pöckölt el egy
láthatatlan koszt a karfájáról. S várta, hogy csukódjék az ajtó.
Yzarr kérdésére nem felelt azonnal Shyara. Vállai megereszkedtek, s hátulról is látható volt testtartásán, hogy valami nem stimmel – gyengének érezte magát, és még Yzarr is láthatta, hogy a lány erősen kapaszkodott a korlátba, s fejét is lehajtotta.
Mindeközben, hallva a hangzavar elvonulását, Surra is előmerészkedett az ágy alól, s puhán dörgölőzött a hím lábához, mivel ösztönei azt súgták, annak kedélyei még Shyaráénél is borzoltabbak. Ha Yzarr nem hessegeti el vagy rúgja fel Surrát, dühében a macskát büntetve, akkor a cica két lábra emelkeidk, s tappancsait Yzarr lábán támasztva kéredzkedik vissza a hím ölébe, függetlenül az esetlegesen ottmaradt levesnyomoktól.
S hogy miért nem válaszolt a kis menyasszony? Túlságosan lefoglalták a gondolatai.*
Yzarr kérdésére nem felelt azonnal Shyara. Vállai megereszkedtek, s hátulról is látható volt testtartásán, hogy valami nem stimmel – gyengének érezte magát, és még Yzarr is láthatta, hogy a lány erősen kapaszkodott a korlátba, s fejét is lehajtotta.
Mindeközben, hallva a hangzavar elvonulását, Surra is előmerészkedett az ágy alól, s puhán dörgölőzött a hím lábához, mivel ösztönei azt súgták, annak kedélyei még Shyaráénél is borzoltabbak. Ha Yzarr nem hessegeti el vagy rúgja fel Surrát, dühében a macskát büntetve, akkor a cica két lábra emelkeidk, s tappancsait Yzarr lábán támasztva kéredzkedik vissza a hím ölébe, függetlenül az esetlegesen ottmaradt levesnyomoktól.
S hogy miért nem válaszolt a kis menyasszony? Túlságosan lefoglalták a gondolatai.*
Nem foglalkozik a kis állattal,
hagyja, hogy hozzá dörgölőzzön. Jelen esetben talán túlságosan is nehéz lenne
kivitelezni annak felrúgását. Ehelyett inkább érdeklődve követi az ezüstszín
tekintet a nőstényt, s mikor Yzarr úgy érzi, hogy nincs mitől tartania, elkezdi
azt, amit már régóta meg szeretne tenni, megszabadítani magát a köteleitől. A
nőstény által adott kendőbe bugyolálja a szilánkot, elővigyázatosságból, nehogy
megvágja magát, bár még így is előfordulhat. Sietni kell, nem vesztegetheti az
idejét. Ki tudja, meddig viselkedik még ennyire különösen a kis nőstény. Ő meg
nem fog minden alkalmat elszalasztani, jól megragadja a most felkínált
lehetőséget is. A macska érezve, hogy most Yzarr túlságosan elfoglalt, inkább
csak a hím lábához dörgölőzve dorombol.
Helyek:
1.rész
Már kötött a gipsz, hogy miért van feltételes mód! Ha Yzarr akar hozzáfűzni valamit. Ugye?!
Virtuálisan már kiütöttem a "kedves mamát" a képernyőről. Értem én hogy a hagyományokat követni kell, de esküszöm ha még egyszer pofon vágja a pasit én kiütöm a szoknyájából.
Szegény lány rendesen sokkot kapott a hír hallatán.
Naon jó rész volt ez is! :)