Shyara már majdnem megengedett magának egy megkönnyebbült, békülő mosolyt, hallva, hogy Yzarr száját elhagyta a köszönöm szó, még ha csak feltételes módban is, ám a hím további viselkedése elvette a mosolyoghatnékját.
Látta, hogy az ifjú bőrén verejték gyöngyözik, és szerette volna figyelmeztetni Yzarrt, hogy ne erőltesse meg magát. Ám a hím makacsságával szemben tehetetlen volt. Próbálkozott szidással, majd kérlelt is, csakhogy a másik, úgy tűnik, immunis volt ezekre.
Yzarr parancsa süket fülekre talált, az ajtó nem nyílt ki, csupán erőlködése járt sikerrel: a hím lába és törzse görcsbe rándult, nyilalló-égő fájdalom töltötte ki izmait, és talán csak Shyara sűrű öltéseinek volt köszönhető, hogy nem nyílt szét egyetlen sebe sem.
A zárva maradt ajtó látszólag megdőlt, ahogyan a hím elveszítette az egyensúlyát. Ezzel egyidőben hangzott fel a kis nőstény sikkantása és Ettoin, az idősödő komornyik „Minden rendben, Kisasszony?” kérdése.
Shyara riadtan kapott az összecsukló hím után, s vállán átvetve Yzarr karját, megpróbálta megtartani a holt súlyt.
- Ettoin, segítsen! – szólt ki a lány, s hamarosan már ketten tartották a bolond ifjút.
- Csak tegyük az ágyra - szuszogott Shyara, s miután sikerrel jártak és meg is köszönte a másik segítségét, újabb feladatot osztott ki a férfinek. – Hozzon ruhát neki, és ha megkérhetem, a vacsoránkat se felejtse el. A hímek meghülyülnek, ha éhesek; bízom benne, hogy az úrfi viselkedése is csak ennek tudható be – osztotta meg keresetlen véleményét a szolgálóval, habár kevés reményt fűzött ahhoz, hogy jóllakottan kezelhetőbb lesz majd a hím.
Miután Ettoin távozott, Shyara felkapta a vékony takarót, melyet Yzarr sikeresen földre küzdött, s átvetette azt a hím ágyékán. Zavarba hozta a másik meztelensége, és nem volt kíváncsi efféle khm.. részletekre, bár az adott pillanatban a hímre sem. Ám sajnos egyikük sem volt abban a helyzetben, hogy panaszkodni legyen idejük, és a kis nőstény sem akarta tovább húzni Yzarr szenvedését.
Kelletlenül ült le az ágy mellé, s görcsoldó kenőcsbe mártott kezeivel nekilátott kimasszírozni Yzarr lábát. A sebek közelében óvatos volt, ám ahol nagyobb, sérülésmentes testfelülethez ért, bizony dühödten gyúrta a fájó izmot. Összeszorított fogakkal, csak saját kezeire fókuszálva dolgozott, miközben magában forrongott.
~ Ostoba, idióta! Mit képzel, mi vagyok én, a dadája? Hogy viselkedhet ennyire felelőtlenül?! Átkozott helyzet, miért nem bírt nyugton maradni az ülepén? Látni sem akarom őt, nem hogy az izmait gyúrogatni! Erotikus masszást nem kíván az úr, netán? ~ kínjában felhorkantott, s bosszúsan abbahagyta a mozdulatot, míg összeszedi magát. Kétségbe volt esve, gyűlölte az egész helyzetet, amibe kényszerítették, de tudta, hogy nem ellenkezhet. Tennie kell a kötelességét, ha nem akart bajba kerülni. Ám hiába, ettől még nem lett jobb kedve, s orcájának sötét foltjai sem tűntek el. Még maga sem tudta eldönteni, miért égett az arca – szégyen vagy zavar okozta? Shyara csak remélni tudta, hogy Yzarr a dühnek tulajdonítja majd pirulását, s nem teszi szóvá, ha majd szóhoz jut végül.
A nőstény szavait hallva felháborodva horkantott, nem csak éhesen van meghülyülve, legalább is az itt élők szerint, hanem teli gyomorral is.
~ Mégis mit vártam… Rab vagyok a saját házamban… Majd egy csettintésre kinyílik minden ajtó…~
Arcára egy üres, semmitmondó maszk kerül, belül ordít a fájdalomtól, a máskor igen érzelem kifejező tekintet most üresen tekint a padlóra. Ettionba kapaszkodik jobban, igyekszik nem terhelni a súlyával a nőstényt. Levegőt?! Ugyan… nagy erőfeszítések árán, de azért kap. Hangosan szuszog, miközben az ágyra fektetik. Mondhatni megadóan tűri, hogy leterítsék rá a lepedőt. Felhördül, amikor a hideg kencét megérzi magán, s fel is háborodik.
- Mégisssh, mit képzel?! Csak, hagyjon magamra! – szuszogott fájdalmasan. – Majd elmúlik! – előbb utóbb biztos. Nem tűri, hogy így ellássák, rühelli és a pokol legmélyebb bugyraiban is szívesebben mártózna meg, mint itt feküdjék magatehetetlenül. Mint egy sértődött gyerek úgy húzza fel az orrát, s emelte fel a tekintetét srégen az ágytámla irányába, a táncoló gyertyalángot tünteti ki a figyelmével.
- Az Istenekre! – hördül fel, mint egy vadállat és a paplanba csap a nősténnyel ellentétes oldalon. Felhúzta magát és dühösen mered a nőre, igen dühösen, mert egyebet most úgy sem tehet. Vesz egy nagy levegőt és lehunyja a szemét. Ha nem hagyja abba a ténykedését a nőstény, szótlanul tűri a fájdalmakat ezek után, de nem nézett rá.
- Nem válaszolt a kérdésemre, mit keres itt ha elvileg a szabad akaratából van itt? – az ajtóra pillant a hím , hallja a lépteket.
- Itt a ruha és egy mosdótál. Előbb mosakodjon meg az Úrfi, aztán öltözzön fel és ehetnek is. – Eközben két szolgáló lepakolja az ételeket az asztalra. Yzarr felélénkülve figyeli a mozdulatokat. De, tisztes távolságban kerülik az ágyát.
- Anyám mikor óhajt beszélgetni velem? – kérdi a komornyiktól, miközben egy paravánt húznak el a sebesült ágya előtt. Egy kisebb dézsát tesznek a földre ami fölé tartják majd a férfit, hogy kimossák a véres verítéktől csatakos hajat. Talán senki sem veszi észre, de ha valamelyik szolgálónál van valami éles eszköz, az valahogy Yzarr markában kötött ki , s puhán tartja tenyerei között, vagy épp a párnába bújtatja. Csak ne lássa senki. Percekkel később, erős karok fektetik vissza az ágyba. Egy könnyű fekete vászonnadrágot kapott s egy lezserebb selyem inget, semmi gomb és mi egyéb rajta, egyszerű, hogy ne vérezhesse össze a drágább darabokat. A feje vizes, a nyakában pedig egy törülköző pihen, a komornyik nem kímélte, megpucolta hímet rendesen. Aki most is megadóan tűrte a ceremóniát.
- Így! – nézett végig elégedetten a művén Ettion. – Az anyja most már bármelyik pillanatban meglátogathatja. A paravánt eltolták és Yzarr elébe helyeztek egy etető asztalt, amit az ágyban evésre szoktak használni.
- Nagyszerű! – morogta az ezüst íriszű az orra alatt. Nem lesz könnyű meditálnia, mert teljesen kimerült a harc közben. S most a testét is jobban lekötötte, hogy összefércelje magát.
- Látta már a jövendőbelimet? Egy vén csoroszlya? Egy ártatlan gyermek?! – kérdezte dühösen a nősténytől.
Látta, hogy az ifjú bőrén verejték gyöngyözik, és szerette volna figyelmeztetni Yzarrt, hogy ne erőltesse meg magát. Ám a hím makacsságával szemben tehetetlen volt. Próbálkozott szidással, majd kérlelt is, csakhogy a másik, úgy tűnik, immunis volt ezekre.
Yzarr parancsa süket fülekre talált, az ajtó nem nyílt ki, csupán erőlködése járt sikerrel: a hím lába és törzse görcsbe rándult, nyilalló-égő fájdalom töltötte ki izmait, és talán csak Shyara sűrű öltéseinek volt köszönhető, hogy nem nyílt szét egyetlen sebe sem.
A zárva maradt ajtó látszólag megdőlt, ahogyan a hím elveszítette az egyensúlyát. Ezzel egyidőben hangzott fel a kis nőstény sikkantása és Ettoin, az idősödő komornyik „Minden rendben, Kisasszony?” kérdése.
Shyara riadtan kapott az összecsukló hím után, s vállán átvetve Yzarr karját, megpróbálta megtartani a holt súlyt.
- Ettoin, segítsen! – szólt ki a lány, s hamarosan már ketten tartották a bolond ifjút.
- Csak tegyük az ágyra - szuszogott Shyara, s miután sikerrel jártak és meg is köszönte a másik segítségét, újabb feladatot osztott ki a férfinek. – Hozzon ruhát neki, és ha megkérhetem, a vacsoránkat se felejtse el. A hímek meghülyülnek, ha éhesek; bízom benne, hogy az úrfi viselkedése is csak ennek tudható be – osztotta meg keresetlen véleményét a szolgálóval, habár kevés reményt fűzött ahhoz, hogy jóllakottan kezelhetőbb lesz majd a hím.
Miután Ettoin távozott, Shyara felkapta a vékony takarót, melyet Yzarr sikeresen földre küzdött, s átvetette azt a hím ágyékán. Zavarba hozta a másik meztelensége, és nem volt kíváncsi efféle khm.. részletekre, bár az adott pillanatban a hímre sem. Ám sajnos egyikük sem volt abban a helyzetben, hogy panaszkodni legyen idejük, és a kis nőstény sem akarta tovább húzni Yzarr szenvedését.
Kelletlenül ült le az ágy mellé, s görcsoldó kenőcsbe mártott kezeivel nekilátott kimasszírozni Yzarr lábát. A sebek közelében óvatos volt, ám ahol nagyobb, sérülésmentes testfelülethez ért, bizony dühödten gyúrta a fájó izmot. Összeszorított fogakkal, csak saját kezeire fókuszálva dolgozott, miközben magában forrongott.
~ Ostoba, idióta! Mit képzel, mi vagyok én, a dadája? Hogy viselkedhet ennyire felelőtlenül?! Átkozott helyzet, miért nem bírt nyugton maradni az ülepén? Látni sem akarom őt, nem hogy az izmait gyúrogatni! Erotikus masszást nem kíván az úr, netán? ~ kínjában felhorkantott, s bosszúsan abbahagyta a mozdulatot, míg összeszedi magát. Kétségbe volt esve, gyűlölte az egész helyzetet, amibe kényszerítették, de tudta, hogy nem ellenkezhet. Tennie kell a kötelességét, ha nem akart bajba kerülni. Ám hiába, ettől még nem lett jobb kedve, s orcájának sötét foltjai sem tűntek el. Még maga sem tudta eldönteni, miért égett az arca – szégyen vagy zavar okozta? Shyara csak remélni tudta, hogy Yzarr a dühnek tulajdonítja majd pirulását, s nem teszi szóvá, ha majd szóhoz jut végül.
A nőstény szavait hallva felháborodva horkantott, nem csak éhesen van meghülyülve, legalább is az itt élők szerint, hanem teli gyomorral is.
~ Mégis mit vártam… Rab vagyok a saját házamban… Majd egy csettintésre kinyílik minden ajtó…~
Arcára egy üres, semmitmondó maszk kerül, belül ordít a fájdalomtól, a máskor igen érzelem kifejező tekintet most üresen tekint a padlóra. Ettionba kapaszkodik jobban, igyekszik nem terhelni a súlyával a nőstényt. Levegőt?! Ugyan… nagy erőfeszítések árán, de azért kap. Hangosan szuszog, miközben az ágyra fektetik. Mondhatni megadóan tűri, hogy leterítsék rá a lepedőt. Felhördül, amikor a hideg kencét megérzi magán, s fel is háborodik.
- Mégisssh, mit képzel?! Csak, hagyjon magamra! – szuszogott fájdalmasan. – Majd elmúlik! – előbb utóbb biztos. Nem tűri, hogy így ellássák, rühelli és a pokol legmélyebb bugyraiban is szívesebben mártózna meg, mint itt feküdjék magatehetetlenül. Mint egy sértődött gyerek úgy húzza fel az orrát, s emelte fel a tekintetét srégen az ágytámla irányába, a táncoló gyertyalángot tünteti ki a figyelmével.
- Az Istenekre! – hördül fel, mint egy vadállat és a paplanba csap a nősténnyel ellentétes oldalon. Felhúzta magát és dühösen mered a nőre, igen dühösen, mert egyebet most úgy sem tehet. Vesz egy nagy levegőt és lehunyja a szemét. Ha nem hagyja abba a ténykedését a nőstény, szótlanul tűri a fájdalmakat ezek után, de nem nézett rá.
- Nem válaszolt a kérdésemre, mit keres itt ha elvileg a szabad akaratából van itt? – az ajtóra pillant a hím , hallja a lépteket.
- Itt a ruha és egy mosdótál. Előbb mosakodjon meg az Úrfi, aztán öltözzön fel és ehetnek is. – Eközben két szolgáló lepakolja az ételeket az asztalra. Yzarr felélénkülve figyeli a mozdulatokat. De, tisztes távolságban kerülik az ágyát.
- Anyám mikor óhajt beszélgetni velem? – kérdi a komornyiktól, miközben egy paravánt húznak el a sebesült ágya előtt. Egy kisebb dézsát tesznek a földre ami fölé tartják majd a férfit, hogy kimossák a véres verítéktől csatakos hajat. Talán senki sem veszi észre, de ha valamelyik szolgálónál van valami éles eszköz, az valahogy Yzarr markában kötött ki , s puhán tartja tenyerei között, vagy épp a párnába bújtatja. Csak ne lássa senki. Percekkel később, erős karok fektetik vissza az ágyba. Egy könnyű fekete vászonnadrágot kapott s egy lezserebb selyem inget, semmi gomb és mi egyéb rajta, egyszerű, hogy ne vérezhesse össze a drágább darabokat. A feje vizes, a nyakában pedig egy törülköző pihen, a komornyik nem kímélte, megpucolta hímet rendesen. Aki most is megadóan tűrte a ceremóniát.
- Így! – nézett végig elégedetten a művén Ettion. – Az anyja most már bármelyik pillanatban meglátogathatja. A paravánt eltolták és Yzarr elébe helyeztek egy etető asztalt, amit az ágyban evésre szoktak használni.
- Nagyszerű! – morogta az ezüst íriszű az orra alatt. Nem lesz könnyű meditálnia, mert teljesen kimerült a harc közben. S most a testét is jobban lekötötte, hogy összefércelje magát.
- Látta már a jövendőbelimet? Egy vén csoroszlya? Egy ártatlan gyermek?! – kérdezte dühösen a nősténytől.
Helyek:
1.rész
Hééé! Összementek a betűk!!! Vaksi vagyok, kérem vissza az előző méretet! :(
Azt hiszem szépen letörtétek az ifjú szarvait az elmúlt pár fejezetben.
Asszem sikerült tennem ez ügyben! :) :P
Szinte gondoltam, hogy te állsz a háttérben! :)