Shyarát egy pillanat alatt kiverte a víz, látva, ahogy
Yzarr nagy nehezen feltápászkodik, s kiszolgálja magát. Nem erre számított.
Mondták neki, hogy makacs a hím, de eddig nem hitte, vagy csak nem érdekelte a
dolog. Egy pillanat alatt mart belé a
bűntudat, amiért provokálta a másikat, s az, emiatt túlerőltette magát. Nem
tudta, mit tehetne. Nem merte visszanyomni Yzarrt az ágyra, félt, hogy esetleg
fizikai fájdalmat okoz az amúgy is épp eleget szenvedett hímnek. Ugyanakkor a
lelki támadást sem merte megkockáztatni, amit tette jelenthetett volna a büszke
ifjúnak. Dermedten állt, és nézte, amint a másik kiszolgálja magát, s
valószínűleg csak azzal sikerült volna mozgásra bírni a kis nőstényt, ha Yzarr
elveszíti irányítását a kancsó fölött.
A hím heves kérdéseivel szemben védtelennek érezte magát, s egy aprót talán még hátrébb is lépett, ugyanis Yzarr afféle kérdéseket tett fel, amelyek benne is motoszkáltak. Csakhogy a lányban erősebb volt a neveltetés diktálta engedelmesség. Mielőtt kiesett volna a szerepéből, még meg tudott kapaszkodni családja szabályaiban, s rendezte kissé arcvonásait is. Ám szeme szomorúbb volt, mint korábban, s kissé távolabbra is tekintett, akárha nem csak Yzarrt látná; mintha részben magába is tekintene, nem csak a hímre.
Távolságtartóan fonta össze karjait maga előtt, s valóban lépett egyet hátrafelé, hogyne kelljen annyira felnéznie a hímre.
A hím heves kérdéseivel szemben védtelennek érezte magát, s egy aprót talán még hátrébb is lépett, ugyanis Yzarr afféle kérdéseket tett fel, amelyek benne is motoszkáltak. Csakhogy a lányban erősebb volt a neveltetés diktálta engedelmesség. Mielőtt kiesett volna a szerepéből, még meg tudott kapaszkodni családja szabályaiban, s rendezte kissé arcvonásait is. Ám szeme szomorúbb volt, mint korábban, s kissé távolabbra is tekintett, akárha nem csak Yzarrt látná; mintha részben magába is tekintene, nem csak a hímre.
Távolságtartóan fonta össze karjait maga előtt, s valóban lépett egyet hátrafelé, hogyne kelljen annyira felnéznie a hímre.
- Miért kérdezi? Elvégre csak egy szolgáló vagyok, aki
mellesleg bizonyára felettébb élvezi, ha a maga bőrét varrogathatja – utalt
ezzel arra, hogy ő volt az, aki összefércelte a hím sebeit. Hangja kissé
furcsán csengett, ahogyan némi sértettség és dac, talán esetleg harag és gúny
keveréke mögé próbálta rejteni saját érzéseit.
- Örüljön, hogy nem hímeztem virágokat a sebei köré,
most pedig legyen szíves visszafeküdni, mielőtt a maradék vizet a továbbiakban
a pohara helyett a fejére öntöm! Nem szeretném látni, hogy egy félkancsónyi víz
leveri a lábáról, ha már ilyen hősiesen állásba küzdötte magát. – fenyegette
meg a hímet, bár szavainak éle tompulni látszott a mondat végére. A Yzarr talán
némi tiszteletet is kihallhatott a lány hangjából, ha nagyon figyelt, hiszen
nem kis fájdalomtűrésről tett tanúbizonyságot azzal, hogy sebei ellenére így
felkelt.
- De legyen. Ha maga nem hajlandó kérni, akkor megteszem én. Kérem, feküdjék vissza és takarózzon be. Ha megteszi, szólok Ettoinnak, hogy hozzon egy váltás tiszta ruhát magának. Bizonyára éhes is, a vacsora is hamarosan érkezni fog – tette hozzá ajánlatát a lány, hátha ezzel némileg együttműködőbbé teheti Yzarrt.
- Kérdésére válaszolva: az uram megnevezés nem jelent semmit. Engem nem irányíthat, s ezt minél hamarabb fogadja el, annál könnyebb dolgunk lesz egymással. – Shyara hangja lemondó, fáradt tónusban szólt; nem vitatkozni kívánt Yzarral, hanem talán nem túl feltűnően, de békejobbot kínált, vagy talán kért? Ám maga számára is túl kétértelműen fogalmazott, s ettől a hideg is végig futott a hátán.
~Nem! Nem lesz dolgunk egymással, csak amíg muszáj! Kizárt, hogy mi ketten… ~ Tiltakozott magában a gondolat ellen, s ezért sietve pontosított:
- Már a lábadozása alatt – tette hozzá a rend kedvéért, önmagát is nyugtatva, nem csupán Yzarrt.
- De legyen. Ha maga nem hajlandó kérni, akkor megteszem én. Kérem, feküdjék vissza és takarózzon be. Ha megteszi, szólok Ettoinnak, hogy hozzon egy váltás tiszta ruhát magának. Bizonyára éhes is, a vacsora is hamarosan érkezni fog – tette hozzá ajánlatát a lány, hátha ezzel némileg együttműködőbbé teheti Yzarrt.
- Kérdésére válaszolva: az uram megnevezés nem jelent semmit. Engem nem irányíthat, s ezt minél hamarabb fogadja el, annál könnyebb dolgunk lesz egymással. – Shyara hangja lemondó, fáradt tónusban szólt; nem vitatkozni kívánt Yzarral, hanem talán nem túl feltűnően, de békejobbot kínált, vagy talán kért? Ám maga számára is túl kétértelműen fogalmazott, s ettől a hideg is végig futott a hátán.
~Nem! Nem lesz dolgunk egymással, csak amíg muszáj! Kizárt, hogy mi ketten… ~ Tiltakozott magában a gondolat ellen, s ezért sietve pontosított:
- Már a lábadozása alatt – tette hozzá a rend kedvéért, önmagát is nyugtatva, nem csupán Yzarrt.
Csak a halántékának lüktetése árulta el, hogy felettébb
felbosszantották. Ülni akart, feküdni, aludni. Békében lenni. Fáradtan masszírozta meg az orrnyergét és
fonta össze maga előtt a karját.
- Igazán figyelmes Magától,
hogy felfigyelt az egyéb hiányosságaimra és igen, megköszönném a vacsorát is… -
préselte ki az összeszorított fogai közt az utóbbi mondatot. Visszaülni, igen
talán az is jól esne, de veszettül szomjas volt, ezt pedig nem volt rest
pótolni a gépies mozdulatokkal. Igazából nem vallotta volna be nyíltan, de nem
bírt vissza ülni. Így csak állt ott az ágy mellett, mint akinek muszáj. Kisebb
kilengések árán sikerült tölteni ismét magának vizet, de most több ment mellé,
mint a pohárba, az ajkába harapva emelte fel az asztallapról az ivó
alkalmatosságot majd a mozdulat meg is szakadt. Szemei elkerekedtek a nőstény
következő mondatán.
- Tessék?! Akkor mi tartja vissza? Szabad az út, mehet… - intett az
ajtó irányába. – Az ajtót kinyitni! A felcserné asszonyság, ki maga rendelkezik
Önnönmaga felett, távozni készül! – s tett pár tétova lépést az ajtó irányába.
Útközben megkapaszkodott az ágy végében és vett pár nagy levegőt. A pohár már
rég kiürült, de nem azért mert a hím kiitta volna a tartalmát, nem,
kilögybölődött a tartalma az ajtó felé vezető úton.
- Hiszen, meggyógyultam, mi tartaná még itt, nem de?! – felelte a
válla felett hátra pillantva. Ám, a test itt adta meg magát, s egy hang nélkül
csuklott össze az erőfeszítéstől verítékben úszó férfi. Megerőltette magát, s
meglett az eredménye. A pohár csörömpölve esett a padlóra, Yzarr pedig hasra
esve feküdhet a földön, hacsak eközben, az Úri hisztire nem nyílt volna ki az
ajtó s jött volna be a komornyik, vagy az őr, netán valaki más nem sietett
volna a segítségére, hogy ne koppanjon akkorát az a makacs feje a padlózaton.
Helyek:
1.rész
Komolyan mondom már hiányzott hogy megkínozd a főhőseidet. Szegény pasi, nem elég hogy összeverték, még a földhöz is csapjátok....
Ejnye, ejnye, szabad ilyet csinálni az úrfival?!
AZ Úrfi még kap ennél rosszabbat is :'( Én kimondottan sajnáltam, dehát ugye, beteg, muszáj kijátszani. Az, meg hogy mekkora egy ... Khm és akaratos... Csak rajta mullott, hogy hogyan végződik :D
Ruby, az első kérdésedre Shya és az én közös válaszom: Szabaaaaaad! (ördögi vigyorral az arcunkon:D)