A kisnőstény magára maradt a beteggel. Nem kívánta, de
elfogadta ezt a feladatot, melyet a Nagyasszony bízott rá. Nem ellenkezett.
Egyelőre még abban a fásult-fáradt állapotban leledzett, melynek legfőbb
jellemzője, hogy figyelmen kívül hagyja a problémát, hátha hamarosan kiderül,
hogy tévedés volt az egész. Mindazonáltal nem kívánt nyílt háborúba kezdeni a
ház úrnőjével, így engedelmeskedett, amikor kellett.
Miután eltávolította a fegyverként használható eszközöket a teremből, leült az ablakpárkányra, és szomorúan bámult ki az ablakon. Hiányzott neki az, akit maga mögött hagyott. De nem volt sok ideje a múltján rágódni, Yzarr mocorogni kezdett, majd hangot is adott jelenlétének.
Felkapta a fejét, s az ébredező felé fordult. Majd mikor Yzarr megpróbált felülni, Shyara leugrott az ablakpárkányról, s határozottan megfogta a hím vállát, pont, mielőtt az másodszorra is a felüléssel próbálkozhatott volna.
Halk, mégis semleges hangon szólalt meg, s úgy állt, hogy Yzarr könnyedén ráláthasson.
- Feküdjön vissza. Innen egyhamar nem fog felkelni, erről gondoskodtak páran – vázolta a helyzetet, majd enyhültebb hangon kérdezett.
- Szomjas? – látta az imént, hogy mi volt a hím célja, így magától értetődően öntött egy pohár hűs vizet.
Miután eltávolította a fegyverként használható eszközöket a teremből, leült az ablakpárkányra, és szomorúan bámult ki az ablakon. Hiányzott neki az, akit maga mögött hagyott. De nem volt sok ideje a múltján rágódni, Yzarr mocorogni kezdett, majd hangot is adott jelenlétének.
Felkapta a fejét, s az ébredező felé fordult. Majd mikor Yzarr megpróbált felülni, Shyara leugrott az ablakpárkányról, s határozottan megfogta a hím vállát, pont, mielőtt az másodszorra is a felüléssel próbálkozhatott volna.
Halk, mégis semleges hangon szólalt meg, s úgy állt, hogy Yzarr könnyedén ráláthasson.
- Feküdjön vissza. Innen egyhamar nem fog felkelni, erről gondoskodtak páran – vázolta a helyzetet, majd enyhültebb hangon kérdezett.
- Szomjas? – látta az imént, hogy mi volt a hím célja, így magától értetődően öntött egy pohár hűs vizet.
- Sejtettem. Kapott kiképzést? – kérdezte összeszorított fogakkal a
hím, s mogorván elbámult a nőstény arca mellett, miközben tűrte, hogy visszatolják az
ágyba.
- Hányan őrzik a házat? Mikor van őrségváltás, hányan vannak az ajtómban? - kérdezte a hím. és alig észrevehetően a pohár felé pillantott, amibe hallotta, hogy épp most töltenek vizet. A gondolatra is összeugrott a torka. Nagyot nyelt. Rühellte az egész helyzetet, tudta, hogy direkt rendezte így az anyja. Utálta, ha ki van szolgáltatva másoknak. Ezerszer lett volna egy városi ispotályban és nem itt!
- Hányan őrzik a házat? Mikor van őrségváltás, hányan vannak az ajtómban? - kérdezte a hím. és alig észrevehetően a pohár felé pillantott, amibe hallotta, hogy épp most töltenek vizet. A gondolatra is összeugrott a torka. Nagyot nyelt. Rühellte az egész helyzetet, tudta, hogy direkt rendezte így az anyja. Utálta, ha ki van szolgáltatva másoknak. Ezerszer lett volna egy városi ispotályban és nem itt!
A kisnőstény értetlenül pislantott Yzarra az első kérdése után.
- Kiképzést? Ha arra gondol, hogy vázolták-e, mire számíthatok magától, akkor igen. Említették a lenyűgöző meggyőzőkészségét és udvariasságát, mellyel csupán kedvessége vetekedhet. – mosolygott gúnyosan a hímre, miközben gyakorlatilag kitért a kérdése elől. Senki nem kötelezte kedvességre a másikkal kapcsolatban, senki nem mondhatta meg neki, hogyan bánjon a hímmel, míg fel nem gyógyul. Pusztán az egészségéért kellett felelősséget vállalnia a nősténynek, abba pedig Yzarr nem fog belehalni, ha nem kap minden kérdésére azonnal választ. Így aztán Shyara a második kérdésre sem felelt megfelelően, még mindig magánál tartva a poharat.
- Miből gondolja, hogy elmondom? Vagy egyáltalán, hogy van róla fogalmam? – kérdezett vissza, jelezve Yzarrnak, hogy nem valószínű, hogy ápolójától túl sok segítséget kaphat majd a szökéshez. Látta a hím szomjas nyelését, ám a poharat még nem adta oda. A Nagyasszony figyelmeztette, hogy nehéz természet az ifjú, s nem árt, ha figyelmezteti kiszolgáltatott helyzetére Yzarrt, mielőtt túl gőgösen kezdene viselkedni vele szemben. Így aztán várt.
- Kiképzést? Ha arra gondol, hogy vázolták-e, mire számíthatok magától, akkor igen. Említették a lenyűgöző meggyőzőkészségét és udvariasságát, mellyel csupán kedvessége vetekedhet. – mosolygott gúnyosan a hímre, miközben gyakorlatilag kitért a kérdése elől. Senki nem kötelezte kedvességre a másikkal kapcsolatban, senki nem mondhatta meg neki, hogyan bánjon a hímmel, míg fel nem gyógyul. Pusztán az egészségéért kellett felelősséget vállalnia a nősténynek, abba pedig Yzarr nem fog belehalni, ha nem kap minden kérdésére azonnal választ. Így aztán Shyara a második kérdésre sem felelt megfelelően, még mindig magánál tartva a poharat.
- Miből gondolja, hogy elmondom? Vagy egyáltalán, hogy van róla fogalmam? – kérdezett vissza, jelezve Yzarrnak, hogy nem valószínű, hogy ápolójától túl sok segítséget kaphat majd a szökéshez. Látta a hím szomjas nyelését, ám a poharat még nem adta oda. A Nagyasszony figyelmeztette, hogy nehéz természet az ifjú, s nem árt, ha figyelmezteti kiszolgáltatott helyzetére Yzarrt, mielőtt túl gőgösen kezdene viselkedni vele szemben. Így aztán várt.
Jól van, tehát kiselőadást kaphatott róla a másik. Úgy tűnik, hű
szolga a kis nőstény, állapította meg magában Yzarr. A fogát szívva cöccentett egyet.
A következő kérdéssorozat feldühítette, hiszen nem volt hozzászokva, hogy a
kérdésre kérdéssel válaszoljanak neki.
- Itt van, nem?! A házban. Itt lakhat egy ideje, hogy észrevegye! –
morogta összeszűkült ezüstszürke szemekkel, melyekkel a nőstényre meredt. Egyvalamit még megtudott a kitérő
válaszokból: valószínűleg nem sok fogalma lehet a nősténynek a közelharcról, ha
ennyire titkolózik. Belül örömtelien dobbant meg a szíve. Remény a menekülésre,
aprócska, de talán esélye még lehet rá.
- Holnapig kell várnom arra, hogy megkapjam azt a poharat?! - csattant fel türelmetlenül. – Anyám! Romlik
a kiszolgálás! – vakkantott jó hangosan az ajtón túlra. – Ha nem a
sérüléseimbe, de szomjúságba minden bizonnyal bele fogok halni! – morogta, magára
rántotta a takarót.
Helyek:
1.rész
Micsoda koprodukció! Tökéletes volt a váltás, és látom előkerültek az epés megjegyzések is! :)
Hajajj :D Lesz itt még mit a tejbe aprítani. Megismeritek a "kedves" Yzarr durvább oldalát is... XD Muhahha :D